Ősi gabonafajtákat termeszt Arad megyében egy svájci vállalkozó

Aradon telepedett le néhány évvel ezelőtt a svájci Katarina Heni, és a megyeszékhely környékén hozta létre mezőgazdasági vállalkozását, amelyben nagy hangsúlyt fektet a biogazdálkodásra. Olyan gabonaféléket termeszt, amelyek mára szinte teljesen eltűntek a hazai földekről: tönkölybúzát és alakort.

Ezek az ősi fajták háttérbe szorultak a kisebb hozam miatt, helyüket átvették a bő termést ígérő modern gabonafélék, de ma reneszánszukat élik,

elsősorban kivételes tápértéküknek és egészségügyi előnyeiknek köszönhetően.

Katarina Heni évek óta foglalkozik a két ősi gabonafaj termesztésével, és tapasztalatai szerint a tönkölybúza és az alakor nemcsak táplálóbbak, hanem ellenállóbbak is a kártevőkkel szemben. Emiatt a biogazdálkodásban különösen értékesek, hiszen nem igényelnek vegyszeres kezelést.

„A biotermesztésben nagyon fontos, hogy olyan fajtákat válasszunk, amelyek természetes módon ellenállnak a betegségeknek. Nem akarunk és nem is szabad vegyszerekkel permetezni, mert az árt a természetnek és nekünk is” – mondta a termelő az Observator Newsnak adott nyilatkozatában.

• A tönkölybúza (Triticum spelta) amely a bronzkortól kezdve a középkorig fontos szerepet játszott a népélelmezésben. A legrégebbi tönkölybúza-maradványokat a Nílus-völgyében ásták ki, és a Kr. e. 4. évezredből származnak, ám a legvalószínűbb elképzelés szerint a növény az Alpok vidékén keletkezett. A történelmi Magyarországon a 19. század végéig termesztették. Napjainkban a megváltozott táplálkozási szokásoknak köszönhetően ismét nagyobb figyelmet kap, így termesztése és fogyasztása reneszánszát éli.
• Az alakor vagy egyszemű búza (Triticum monococcum) az egyik legkorábbi, emberek által termesztett búza, belőle fejlődött ki az összes ma termesztett búzafaj. Őshazája Kis-Ázsia, dél-törökországi leletek szerint 10 600–9900 éve háziasították. Ez az ősi gabonaféle képezte az emberiség alapvető élelmiszerellátásának alapját. Előnyei a hagyományos búzával szemben, hogy sokkal igénytelenebb, mind talajra, mind éghajlatra.

Ezeknek a gabonafajtáknak legnagyobb előnyük, hogy a gluténérzékenyek is fogyaszthatják őket. Bár nem teljesen gluténmentesek, szerkezetük és összetételük miatt jobban tolerálhatók, mint a modern búzafajták. Az Arad környéki gazdaságban meg is őrlik az általuk termesztett gabonát.

„Olyan lisztet szerettünk volna készíteni, amely valóban tápláló, és amelynek az ára is tükrözi az értékét. Olyan terméket árulunk, amelyről tudjuk, hogy jót tesz az embernek” – magyarázta Katarina Heni.

A liszt mellett gabonapelyheket is készítenek, hogy azok is könnyen beépíthessék az étrendjükbe, akik nem sütnek otthon kenyeret.

A vállalkozó szerint a környékbeliek hamar felfedezték az ősi gabonák előnyeit, és sokan már a mindennapi étrendjük részévé tették őket, még akkor is, ha egy kiló liszt ára 30, illetve 35 lej. A tönkölybúza és az alakor termesztése munkaigényesebb, a hozam pedig alacsonyabb, ezért az áruk is magasabb az újfajta gabonáénál.