Addig, míg nem késő
Szomorú az, hogy későn döbbenünk rá a dolgokra, hibáinkból tanulunk, és szeretnénk visszafordítani az időt, hogy megjavíthassuk, amit elrontottunk. Sok mindent megbánunk, amit tettünk, nem tettünk, kimondott vagy kimondatlan szavakat, mondatokat. Miért nem gondolunk előre? Nem értékeljük eléggé azt, aki, és ami van, hanem utána bánkódunk, amikor már nincs. Természetesnek vesszük, ha megvan, és nem gondolunk bele, hogy akár el is veszíthetjük. Utólag már hiába próbálunk bármit is, hiszen vannak visszafordíthatatlan folyamatok.


