Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony és az időjóslás napja

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a katolikus egyházban: e napon a katolikus templomok körül sok helyen körmenetet tartanak, és közben zsoltárokat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyertyaszentelésre is. A hagyományos néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat. Gyertyaszentelő és a tavaszjóslatok: Az európai hagyomány szerint ha a barna medve - egyes helyeken a borz - gyertyaszentelő napján, február 2-án kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik és alszik tovább, mert hosszú lesz a tél. Ha viszont borús idő van, akkor kint marad, mert rövidesen jön a tavasz. Az észak-olasz népi szólásokban e napon a medve mellett a farkas is „időjósként” jelent meg. Észak-Amerikában pedig az újkori bevándorlók az ott élő erdei mormotát tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává, olyannyira hogy ez a nap „az erdei mormota napjaként” (Groundhog Day) is ismert. Ezeket a hiedelmeket a meteorológusok nem igazolják. A különböző vadállatok összekapcsolása a tavasz várásával ősi pogány ünnepekre nyúlik vissza. Február 14-ére esett az ókori rómaiaknál a Lupercalia ünnepe, amikor a természet rituális megtisztulását és a rómaiak totemisztikus farkasősét ünnepelték. Máshol, például Franciaország területén a medve játszott hasonló szerepet a közelgő tavasz ünneplésében. A kereszténység hivatalos vallássá emelése után a Lupercalia ünnep helyére, február 14-ére a Gyertyaszentelő Boldogasszony vagy másképp Szűz Mária megtisztulásának ünnepe került. Ez a karácsony utáni 40. napra esett, mivel a zsidó hagyomány szerint a szülő nő negyven nap alatt tisztult meg. Az 5. századtól a római pápa a karácsonyt az addigi január 6-áról december 25-ére, Mária megtisztulásának napját pedig február 2-ára helyezte át. A korábbi farkas- és medvekultusz emléke azonban a keresztény ünnep napjához kapcsolódva népi jóslatok formájában élt tovább.