1989 előtt általános gyakorlat volt a román anyakönyvi hivatalokban, hogy a más nemzetiségű újszülöttek keresztneveit románra fordítva, vagy a név román megfelelőjével vezették be az anyakönyvbe. Így lett például a magyar Sándor Alexandru, a Tibor Tiberiu, vagy a János Ion. A hivatalnok jóindulatán múlt csak, ha az eredeti keresztnév maradhatott, vagy a szülők szándékosan olyan nevet választottak gyermeküknek, ami nem, vagy csak nehezen volt lefordítható románra. Törvény a névmódosításra létezett a kommunizmusban is, de aki ilyesmivel próbálkozott, renitensnek tűnt az akkori hatóságok szemében. Ma más a helyzet, egy kis utánajárással és némi ráfordítással visszaszerezhető a magyar keresztnév. A pécskai Nagy István Ştefánként szerepelt az okmányaiban, néhány éve azonban hivatalosan is István lett. Pataky Lehel Zsolt 2010 novemberében a Temesvári Rádió adásában kérdezte a névmagyarosítás járható útjáról – a téma ma is aktuális. Hallgassa meg!
[ca_audio url_mp3="http://aradihirek.ro/wp-content/uploads/media/Nevmagyarositas.mp3" url_ogg="" skin="regular" align="none"]
