Király Károly a román szenátus volt alelnöke, Kovászna megye volt szenátora, a Székely Faluért Alapítvány alapítója a romániai demokrácia létrejötte során tanúsított emblematikus helytállása elismeréseként részesült a kitüntetésben. A díjazott laudációjában elhangzott: Király Károly 1930-ban született, hatgyermekes mezőségi családból származik, 18 éves korától a háborút követő ínséges időkben elkötelezte magát a romániai kommunista ifjúsági mozgalom mellett. 1968–72 között az újonnan létre hozott Kovászna megyei párbizottság első titkára, megyei néptanács elnöke. Ebben a minőségében állíttat szobrot többek között Gábor Áronnak, Kőrösi Csoma Sándornak, Benedek Eleknek. 1972-ben lemondott minden magas állami és pártfunkciójáról. 1978–90 között a Marosvásárhelyi Medgyesfalvi Konzervgyár igazgatója, ezen időszak alatt több tiltakozó beadványt írt, az utolsót 1987-ben Ceaușescunak címezve. A tiltakozó feliratokkal párhuzamosan megfélemlítő, idegölő meghurcoltatások következtek számára a forradalomig.
1989 december végétől 1990 májusáig a Marosvásárhelyi Megmentési Front elnöke, 1990 májusától a román szenátus alelnöke. Még ebben az évben megalakítja a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Szövetségek Ligáját. 1991-ben a román parlament 514 tagja közül egyedüliként nem vesz rész az új alkotmány megszavazásán, annak kisebbségellenes passzusa miatt, amiért megfosztották szenátori mandátumától. 1993-ban alapította a Székely Faluért Alapítványt, mezőgazdasági gépekkel támogatta a székely falvakat, és több mint fél milliárd lejjel segítette az egyházakat, civil, politikai és ifjúsági szervezeteket, nagycsaládokat, időseket.
Lezsák Sándor az ünnepségen úgy fogalmazott: egy olyan embert köszöntenek, akinek neve a 70-es és a 80-as években a reményt jelentette. Méltatta az erdélyi magyar politikus küzdelmét, kiállását, szavai szerint ezek őket, anyaországiakat is erősítették. Király Károly köszönetet mondott az elismerésért és úgy fogalmazott: amit tett azt az erdélyi magyarságért, a román–magyar barátságért tette.
MTI
