Egy igaz civil kezdeményezés: a Damjanich–Lahner-emlékmű megtisztítása

Három órába, 36 kilométeren elhasznált üzemanyagba és némi tisztítószerbe került a pécskai Nagy Istvánnak a Damjanich–Lahner emlékmű megtisztítása a mácsai Csernovics-kastély arborétumában.

A nyugdíjas fizikatanár, korábbi RMDSZ-es pécskai alpolgármester, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke a magyar történelmi emlékjelek iránt érzett felelősségtudatból ragadott vödröt, rongyot és súrolószert, hogy megtisztítsa a két aradi vértanú első nyughelyét jelölő obeliszket a kastélykertben.

Az épület és a park ma már az aradi Vasile Goldiș Nyugati Egyetem (a magánegyetem) tulajdona, és a román intézmény vezetőségét kevéssé foglalkoztatja a magyar emlékmű sorsa – ami érthető, arra viszont már nincs magyarázat, hogy a környékbeli települések magyarsága, a különböző civil és hivatásos érdekvédelmi szervezetek tagjai miért voltak közömbösek Damjanich János és Lahner György honvédtábornokok sírkövének a sorsa iránt.

Az emlékmű „átváltozásáról” a közösségi oldalán osztott meg képeket Nagy István, de nem a kérkedés szándékával, hanem abban bízva, hogy másokban is felcsillan a tettvágy hasonlókat cselekedni a környezetükben.

Damjanich Jánost és Lahner Györgyöt 1849. október 6-án Aradon végeztett ki Haynau osztrák táborszernagy a magyar forradalomban és szabadságharcban játszott szerepük miatt, másik 11 sorstársukkal. A legenda szerint gróf Csernovics Péter kormánybiztos, Damjanich sógora hozatta a mácsai kastélyba a holttesteket, hogy megadja a végtisztességet nekik. Az anekdota úgy tartja, hogy egy emberét küldte, hogy fizesse le a hóhért, és hozza el Damjanics tetemét, de az illető nem tudta megkülönböztetni Damjanichot Lahnertől, ezért mindkettőt elvitte Mácsára, ahol elhantolták őket.

A két honvédtiszt 1974-ig nyugodott Mácsán, akkor földi maradványaikat az aradi vesztőhelyen álló obeliszk talapzatában helyezték örök nyugalomra, a kivégzés 125. évfordulóján, másik kilenc vértanú csontjaival együtt (Dessewffy Arisztidet a Felvidéken, Kiss Ernőt a Délvidéken hantolták el már a kivégzés után).

A mácsai emlékművet a korábbi évtizedekben megrongálták, le is döntötték, néhány éve azonban nem háborgatták – olyannyira nem, hogy a mohától és egyéb lerakódásoktól a felirat is szinte olvashatatlan volt rajta mostanáig.

A rovatból ajánljuk:

Buszsofőröket alkalmazna a CTP a pótlóbuszokra, de kevés a jelentkező
Júniustól Mikelakán autóbuszok szállítják majd az utasokat a villamossínek cseréje miatt.
A nyomtatott sajtó végnapjai? A romániai magyar újságírás perspektívái
Az MCC következő előadása a kisebbségi napilapok megszűnésének következményeit latolgatja.
Kelemen Hunor levele az erdélyi magyarokhoz
„Romániában az elnökválasztás még sosem szólt annyira a magyarokról, mint most. Sokan mondogatják, hogy ez ugyanaz a helyzet, mint 2000-ben, amikor Iliescu és Vadim Tudor között kellett dönteni. Rossz és kisebbik rossz között. Csakhogy ez most nem így van. Nem fogom elvitatni Vadim Tudor magyarellenes „érdemeit”, de hogy úgy mondjam: ő kispályás volt Simion mellett.”
Felhajtás nélküli városnap Pécskán
Takarékossági okokból idén a helyi tanács ünnepi ülésével emlékeztek meg Pécska Város Napjáról: Kiválóság-díjat kapott Andronie Erzsébet Mária és Ionel Brade.
Zimándi és szentpáli magyar néptánccsoportok is fellépnek az Európa-napon
A volt Nagypiac helyén ünnepi műsort tartanak, melyen fellépnek a nemzetiségek nép együttesei.