A fesztivál, ami nem akar többnek látszani: 10 éves a Double Rise

Torockó

A Székelykőnél kétszer kel fel a Nap | A szervezők által közreadott felvételek

A Double Rise sosem akart harsány fesztiválként pózolni. Nem vágyott tucatzenére, sem látványos showkra. Tíz éve ugyanazzal a céllal szerveződik: a minőségi szórakoztatás, a népzene és az alternatív koncertélmények révén közösséget teremt. Méghozzá egy alig 500 lelkes szórványfalucskában.

Torockón, a Székelykő lábánál, a kettős napfelkelte bűvöletében mindenki érzi, hogy ez a találkozások fesztiválja. Az önfeledtségé, a szabadságé. De az emberi lépték mellett a programkínálat erős, színvonalas. Az alter-pop irányvonal komoly irodalmi, színházi és népi hanggal egészül ki, ami a jubileum évében még erősebb és kiemelkedőbb, mint eddig. Ahogy Gondi Mátyás fesztiváligazgató mondja: közösséget összetartó erővel bír.

Július 10–12. között olyan népszerű magyar zenekarok lépnek fel a Double Rise színpadán, mint a Bagossy Brothers Company, az Aurevoir, a Bohemian Betyars, a Parno Graszt, a Góbé, a Hundred Sins és az Intim Torna Illegál. Különleges zenei csemegének ígérkezik a Don't Stop the Queen tribute zenekar koncertje, valamint Szepessy Matyi, a Konyha frontemberének fellépése. A népzenei vonalat idén a Magyar Banda, a Heveder, a Tokos erősíti, valamint az elmaradhatatlan folk felvonulások, de a színházi és irodalmi kínálat is sokrétű: Vecsei H. Miklós és a QJÚB társulata is Torockóra érkezik. A kárpátaljai magyar színház, amelynek tagjai a háborús helyzet miatt a hazájukban alig tudnak játszani, forgatási szünetet kért, hogy eljöhessen a Double Rise-ra. 

„Tíz év alatt sok minden változott. A világ is. Mi is. Egyvalami ugyanaz maradt: a fesztivál zenével, irodalommal és néphagyománnyal akarja az embereket összehozni” – Gondi Mátyás hangja elérzékenyül, idén a Double Rise kerek évfordulót ünnepel, ő pedig az elmúlt évtized alatt összeforrt Erdéllyel, Torockóval és a kétszer felkelő Nap szellemiségével.

Fiatal egyetemistaként, egyszerű magyarországi „turistaként” került a vidékre, de első pillanattól kezdve beleszeretett a festői szépségű tájakba. És tudta, hogy ezzel kezdenie kell valamit.

„Egyetemistaként rengeteget túráztunk Erdélyben a barátaimmal, elragadó szépségű tájakon, de elsősorban Székelyföldön jártunk. Szerettem volna, ha Erdély is kap egy saját Művészetek Völgyét. Ahol a természet és a kultúra kéz a kézben jár. Éreztem, hogy a fesztivált olyan helyen kell megszervezni, ahol alulreprezentált a magyarság jelenléte. Székelyföldön akkorra már annyi jó program volt, hogy ennek a fesztiválnak a szórványban kellett létrejönnie”.

Így esett a választás Fehér megyére, ahol a magyarság arányszáma 5 százalék. Csekély mértékű, mégis emblematikus. Itt van Gyulafehérvár a felújított fejedelmi palotájával és középkori építésű katolikus katedrálisával, és Nagyenyed a Bethlen Gábor Kollégiumával. A közelében fekszik Torockó, a maga népi bájával, épített örökségével és természeti környezetével. Szinte magától értetődő volt a választás.

Torockóra esett a választás

Igaz, ez azóta is kihívásokkal teli – meséli Gondi Mátyás, mert a Székelykő lábánál másként telik az idő. Nincs megfelelő infrastruktúra, a település megközelíthetősége nehézkes. Nincs internet, mobilhálózat-lefedettség, ami évről évre megnehezíti a fesztiválozást, de ez valahogy mégis az élmény részévé válik. Mert a fesztiválozó elmerülhet a jelenben, kapcsolódhat a falubeliekhez és a természethez. Ráadásul Torockó a hófehérre festett házaival, különleges népviseletével és népművészetével Európa Nostra-díjas, az UNESCO Világörökség része. Bőven van mit csodálni benne.

Külön érdekes, hogy a faluban kétszer kel fel a Nap. A fesztiválozók a Székelykő lábánál saját bőrükön tapasztalhatják ezt a különleges jelenséget: először kakasszóra jön fel a Nap, aztán eltűnik a Székelykő irdatlan sziklatömbje mögött, hogy pár perc múlva ismét előbukkanjon, és az ébredező falura vesse első sugarait.

A jelenségről Jókai Mór Egy az Isten című regényében hosszan ír. „A Double Rise megnevezés éppen erre utal – igaz, angolul, mert a kétezres évek elején ez volt a divat” – nevet Gondi Mátyás. A fesztiválozók egyébként azóta „magyarosították”, és népi nevén „dupla rizsnek” szokták szellemesen hívni. 

A fesztivál, ami nem a gigantikus showkra, hanem a közösségteremtésre fókuszál

„Legyen Erdély kellős közepén egy olyan magyar kulturális rendezvény, amelyen találkozhat Székelyföld, Partium, Magyarország, Felvidék és Délvidék. Legyen a Double Rise egy magyar–magyar találkozási pont. Ez volt a cél” – Gondi Mátyás úgy véli, mindezt sikerült megvalósítani. A világnézet sosem volt választóvonal, arra törekedtek, hogy összehozzák az embereket. Hiszen Erdély mindig sok világ találkozása volt, a fesztivál is egyszerre mainstream és alternatív. Színpadján fellépnek a legismertebb magyar együttesek és bemutatkoznak a még felfedezetlen zenészek. A Double Rise zene, irodalom, kultúra, képzőművészet, színház.  Folk és pop, magyar zenei és összművészeti.

A helyiek eleinte értetlenül álltak előtte. „Nem álltak készen rá, nem ellenségeskedtek, de többen inkább távol maradtak. Fogalmuk sem volt, ahogy nekünk se igazán, hogyan fog ez elsülni.” A kíváncsiság azonban sokakat elcsalt a programokra. Többen úgy gondolták, olyan lesz, mint a régi vásárok, mások búcsús, karneváli hangulatot reméltek, és nem csalódtak, mert valóban visszacsempészett valamit a múltból, miközben többet is adott.

Az induláskor a Double Rise-hoz nem volt fogható, olyan magyarországi és erdélyi fellépőket vonultatott fel, akik megmutatták, a zene, a népművészet nemcsak érték, hanem élmény is. A programkínálatban tudatosan szakítottak az Edda–Bikini–Kárpátia-vonallal, és a frissebb, alternatív pop- és folkzenei világ felé nyitottak. Míg a világ körülöttük változott – eluralkodott a trap és a hiphop –, a Double Rise maradt, ami volt: kicsit alter, kicsit pop, és igényes.

 

Az évek folyamán az autentikus vagy alternatív zenekarok mellett olyan előadók is helyet kaptak, akik a hagyományt kortárs módon értelmezik. Így a folk a fesztiválra nem nosztalgiaként került, hanem origója lett: ebből indult ki, és ide tért vissza minden.  

Máig ebből építkezik, ez a fesztivál egyik legerősebb pillére. A népművészet itt nem egy eldugott programpont, hanem a rendezvény központi eleme. Már az első években fontos volt, hogy ne csupán dísz legyen a néptánc és a népzene, hanem élő, átélhető, örömteli közösségi élmény. Ez sikerült: a folkprogramokon olykor többen vettek részt, mint a könnyűzenei koncerteken. A fesztiváligazgató mindezt azzal magyarázza, hogy a népi kultúra levetkőzte azt a bélyeget, hogy csak beavatottak számára érthető. Aki nyitott, az tudja, hogy itt nem kell színpadra termett mozdulatokkal verbunkolni, elég, ha jó energiákkal érkezik.

Nem kirakat, hanem találkozás: ahol magyar a magyarral koccint, táncol, énekel

A közösségi szándék kézzel fogható Torockón. Magyarországról egyre többen érkeznek – sokan életükben először járnak Erdélyben. A szervezőknek az is fontos, hogy a fesztivál ne kirakat legyen, hanem találkozás. Egy hely, ahol a budapesti és az aranyosgyéresi fiatal együtt nézhet színházi előadást, együtt énekelhet népdalt, táncolhat. „Míg például más erdélyi fesztiválokon előfordul, hogy sokszor egymás mellett, de mégis külön létezik a magyarországi és az erdélyi közösség, itt valami egészen más történik. Itt összefonódnak a jelenlévők, az a negyven százaléknyi magyarországi résztvevő és hatvan százaléknyi helyi kapcsolódik. Közösséggé formálódik” – meséli Gondi Mátyás. A Double Rise sajátossága, hogy koncertek után a fellépő és a rajongó koccint, táncol, beszélget egymással. 

Mert a fesztivál az emberi megnyilvánulások színtere, nem akar többet mutatni, nagyobbnak látszani, mint ami. És éppen ez a vonzereje is: hogy tíz év távlatából emberi maradt. 

 Fókusza közben bővült: a folk mellett az irodalom és a színház ma még hangsúlyosabban van jelen. Ezekre is van közönség, sőt, igény is. „Teltházas színházi előadásaink vannak este nyolckor. Ez szívmelengető. Az volt a célunk, hogy ne csak napközbeni töltelékprogram legyen a kultúra, hanem a fesztivál szíve és lényege”.

Magyar a magyarral koccint

Éppen ezért igyekeznek népszerű, de igényes darabokat elhozni, legyen szó Radnóti-művekről vagy Cseh Tamás dalain alapuló produkciókról. Az is fontos, hogy fiatal, karizmatikus színészeket vonjanak be, akik hitelesen tudják megszólítani a közönséget. A közönséggel való kapcsolattartás különösen fontos akkor, amikor a művészeti projektek résztvevői különféle háttérrel érkeznek. És a Double Rise fesztiválon nem a világnézeti egyezés számít, hanem a közös alkotás és értékteremtés.

A részletes program elérhető a fesztivál weboldalán és Facebook-oldalán.

A rovatból ajánljuk:

Vigyázz, kész, rajt! – Gazdag programok az Aradi Magyar Majálison
Május 9-én, szombaton a Neptun-strandon szervezik meg az Aradi Magyar Majálist. Az aradi magyarság több mint két évtizedes hagyománnyal rendelkező családi programja idén is különböző vetélkedőkkel, szórakoztató rendezvényekkel várja az érdeklődőket.
Aradon szállították ki tavaly a legdrágább pizzarendelést
Volt, aki 2025-ben többet rendelt, mint ahány nap van egy évben.
Farsangi buszjárat az Expóra
Idén február 14-én tartják meg a hagyományos aradi magyar farsangi bált az Expo kiállítási központban.
Dagadó vitorlákkal – Ománi vizeken hajózott az aradi Bálint Botond [AUDIO]
A magyar nyelvterületről egyedüliként tölthetett el tavaly három hetet az Ománi Királyi Haditengerészet tanulóvitorlásán.
Farsangi magyar bál az Expón
A talpalávalóról a Meteor zenekar gondoskodik, a szervezők a már megszokott tombola mellett meglepetéssel is készülnek.
Ilyen volt Aradról nézve a sarki fény
Szabad szemmel is látható volt az égi jelenség.