Az érdekvédelmi szövetség közleménye szerint „a legnagyobb aradi magyar” sírhelyének a bérleti díját 2016 óta nem fizette ki senki a köztemetőket fenntartó önkormányzati vállalatnak, így fennállt a veszélye annak, hogy rátemetnek.
(Mindenszentek napján közölt összeállításunkban olvashatták/hallhatták, hogy az elmúlt évtizedekben, főleg a nacionál-kommunizmus időszakában, de a rendszerváltást követő érdektelenség és nemtörődömség miatt számos aradi magyar személyiség sírja tűnt el.)
Barabás Béla Aradon született 1855. december 12-én, és itt is hunyt el 1934. május 28-án. A jogász végzettségű politikus Arad vármegye főispánja volt, ötször választották meg képviselőnek a pesti Országgyűlésbe. Erdély Román Királysághoz való csatolása után a maradás mellett döntött, és hamar a kisebbségi magyar politikai élet egyik vezető alakjává vált. 1926-tól a bukaresti parlament szenátora is volt. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki országos és helyi lapokban. Egy ideig szerkesztője volt az Arad és Vidéke című politikai napilapnak, főszerkesztője az Aradi Magyar Újságnak (1926-27).
Barabás Béla édesapja, Barabás Péter volt az az asztalos mester, aki a kertjéből kivágott 13 ágú eperfát álíttatta fel az 1849. október 6-án agyonlőtt és felakasztott honvédtábornokok kivégzésének a helyszínén, és ez volt az első emlékjel, amit a megtorlás áldozatául esett szabadságharcosok tiszteletére állítottak.
Az RMDSZ azzal, hogy kifizette a négy sírhely bérleti díját, hozzájárult ahhoz, hogy Barabás Béla emlékhelye és emléke is fennmaradjon.
