Az utóbbi egy-másfél évtizedben elszaporodott falunapok, vidéki sátoros ünnepek közül kiemelkedik a Majláthfalvi hétvége elnevezésű hagyományőrző rendezvény. Nem annyira a program jelentősége miatt, hanem inkább azért, mert a helybeliek és a messzi idegenből hazalátogatók ünnepe 42 esztendőre nyúlik vissza – akkor még Majláthfalvi vasárnap volt a neve, hiszen akkoriban csak az volt szabadnap –, és a kommunista rezsim utolsó, legsötétebb éveiben is megszervezte a több mint 90 százalékban magyarok alkotta faluközösség.
Lehet, hogy mára veszített patinájából, kevesebb vonzerőt jelent, de négy évtized távlatából is az összetartás, a közösségszervezés, a hagyományok felelevenítésének legjobb példája a rendezvény. „Merthogy Majláthfalva nemcsak a dohány- és paprikatermesztésről, hanem a szorgos emberekről híres” – árulta el a titkot Enderle Jenő, aki az elsőtől kezdve mindegyiken részt vett.
A szombaton megtartott ünnepségen fellépett a helybéli Csipkebokor és Százszorszép, a kisiratosi Gyöngyvirág, a nagyiratosi Rozmaring, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvi Leveles, a szentesi Jövőnkért, a szentpáli Szélrózsa, a vingai Bălgărce és Liliac néptánccsoport.
Hamarosan meghallgathatják a helyszínen készült rádióriportot.
„Majláthfalva nemcsak a dohány- és paprikatermesztésről, hanem a szorgos emberekről híres”
A rovatból ajánljuk:
A köztérre állítás évfordulója alkalmából Király András, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke, a megyei RMDSZ akkori vezetője és parlamenti képviselője idézi fel a szoborállítás körülményeit, az akkori közhangulatot, elmeséli, miként valósulhatott meg az aradi magyarság egyik legfőbb álma.
Veres Attila Csaba csapatjátékosnak tartja magát.
Az európai bíróság neki adott igazat a román igazságszolgáltatással szemben.
A 2004. április 25-i aradi szoborállításnak erős üzenete volt.
