Király András tanügyi államtitkár úr nemrég a kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskolába látogatott. Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem az, hogy talán mindkét fél – illedelmesen és lokálisan: vendég és vedégfogadók, keresetlenebbül, de globálisan: a politikai elit és a köznép – érdeke lenne, ha találkozásunkat nem a kölcsönösen meddő szólamok fémjeleznék, hanem valós társalgás; ha konkrét gondjainkban kapnánk, ha nem is biztosítékot a megoldásra, legalább tisztánlátást.
Egy mindnyájunkat érintő traumatikus problémát vetnék fel. Juthat-e lennről fel valami is? Az ember, a kisember, ha összefog, változtathat-e ebben az országban? Szülői szempontból: a tanrenden. Ezen belül: a román nyelv oktatásán. Mely még mindig nem a kommunikáció hatékony elsajátítását célozza meg. Összevetve az angol nyelvoktatással például, azt tapasztalom, hogy nem párhuzamosan halad a tanrend. Azaz: mégsem idegen nyelvként tanulják a román nyelvet a kisebbségben élő, magyar anyanyelvükön tanuló diákok. Mintha kevésbé lenne idegen nyelv a román. Pedig dehogyis! Magyar közegű családban, közösségben nevelkedő gyermek számára a román nyelv ugyanolyan távol van, mint az angol, és – ha földrajzi vonatkozásaiban nem is – Románia is majdnem olyan távol, mint Anglia. Sajnálattal tapasztalom nap mint nap, és gondolom, mindazok, akik leülünk gyermekünk mellé házi feladatot oldani, hogy ötödik osztályban is főleg mi, szülők oldjuk azt meg, mert a gyerek a legnagyobb jóindulat és egyébként kifogástalan intellektuális képessége ellenére sem képes még rá. A cél persze, hogy erőltetett menetben zárkózzanak fel hamarabb a magyar gyermekek, merőben téves. Sőt: fordított a hatás. Angolul hamarabb tudnak önállóan mondatokat alkotni, mint románul. Ezért a látható eredményességért aztán szívesebben is tanulják az angolt, vagy bármilyen más idegen nyelvet, mint a románt, melyet ha nem is anyanyelvkét, de apanyelvként oktatnak.
Kérdésem tehát az lenne: egy kicsi faluból indulhat-e bármiféle kezdeményezés Bukarest felé? Megfoganhat-e? A közösségi érdekképviselet tud-e valós támogatást nyújtani ebben? Az osztályok összevonása elleni tiltakozásban – melyben az Ön célravezető közbenjárását ezúttal is köszönjük – a visszhang szerint mégiscsak volt értelme a szülők vélemény-nyilvánításának. Ahogy volt értelme és haszna a közösségi összefogásnak. Legalább egy évre. Mindez azt hangsúlyozza, hogy a magyarság érdekképvilselete tulajdonképpeni megnyilvánulásaiban a leghatékonyabb. A pártpolitikai meggyőzőerő, hiszem, hasonló konkrét felmutatásokban áll leginkább. Amennyiben lehetséges tantervet módosítani, melyek az első lépések, amit mi, szülők ennek érdekében tehetünk?
Vajda Anna Noémi
