„A templom a minden” | Fotó: Pataky Lehel Zsolt
A második világháború után több mint 160 sváb lakosát hurcolták a szovjetunióbeli munkatáborokba, sokan nem is tértek haza a lágerekből. Az 1960-as években kezdődött meg a német ajkú lakosság kitelepítése a kommunista Romániából, az üresen hagyott házaikba főként románokat költöztettek Bihar, Máramaros és Beszterce-Naszód megyéből, de ha elszórtan is, jöttek magyarok Szatmárból, ám főként a Szilágyságból.
Többségük református vallású volt, és hamar megalapították saját kis szórványgyülekezetüket, amelyet Pataky Lehel Zsolt keresett fel. Hallgassa meg a Temesvári Rádió Magyar adása számára készült riportot:
Az angyalkúti reformátusok önerőből építették fel a templomukat, 2000-ben szentelték fel. A mostani felnőtt gyülekezeti tagok kisgyerekként segédkeztek a munkálatoknál. Érthető, hogy a nyári templomfelújításkor is az első hívó szóra jöttek segíteni.
Az angyalkúti református gyülekezet asszonyai is kiveszik a részüket a közösségi programokból, csigatésztakészítéssel, mézeskalácssütéssel és a rendezvények „háttérmunkájának” biztosításával járulnak segítenek, ahol csak tudnak. Gombos Brigitta lelkipásztor a hitéleten kívüli tevékenységével, a közösség iránti odaadásával vívta ki az angyalkúti hívek tiszteletét és szeretetét, a vallás- és bibliaórákra, fakultatív magyar oktatásra nem csak magyar anyanyelvű gyerekek járnak.
A júniusi helyhatósági választásokon négy év szünet után sikerült visszajuttatnia az önkormányzatba egy képviselőt a magyarságnak, Bene Sándor személyében, így az október végén megalakuló új testületben már az RMDSZ jelöltje is ott lesz. Bene Sándor a református egyházközség gondnoka is egyben, és aktív szervezője a közösségi programoknak.
