Felújították, évek óta mégis használhatatlan az ópálosi szivattyúállomás

A felújított szivattyúállomást 2019 őszén avatták fel az Aradtól 24 kilométerre keletre fekvő Ópáloson, azonban csak néhányszor üzemeltették, 2020 nyarától a gazdálkodók már nem öntözhettek vele – az Országos Talajjavító Ügynökség (ANIF) Arad megyei igazgatósága szerint ugyanis kiderült, hogy a Marosból a csatornába átemelt víz teljesen elszivárgott, mielőtt elért volna a mezőgazdasági területekre.

Ópáloson az 1960-as években helyeztek üzembe egy szivattyúállomást, ami az 1990-es évek elejéig működött. A termelőszövetkezetek feloszlatása, a termőföldek visszaszolgáltatása, a szakhatóságok átszervezése és hanyagsága, vagyis a gazdátlanság következtében elavult rendszert végül kivonták a forgalomból. A felújítására közel három évtizeddel később került sor, és 2019. november 2-án avatták fel ismét, mintegy 1,2 millió lej értékű beruházás nyomán. Kicserélték a szivattyúkat, és felújították a csatornát is, amely a Marosból átpumpált vizet a szántóföldekre szállította.

Körülbelül 4000 hektárnyi területet lehetett volna öntözni Arad környékén az ópálosi szivattyúállomásnak köszönhetően, azonban az átadást követően csak néhány alkalommal működött, egészen 2020 nyaráig.

Az ANIF aradi illetékesei az Agerpres hírügynökségnek elmondták, hogy az elmúlt öt évben azért nem indították be a pumpaházat, mert kiderült, hogy az öntözőcsatornába juttatott víz elszivárgott, mielőtt célba elért volna – a csatornát ugyanis nem látták el vízzáró réteggel (más kérdés, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben sem volt vízzáró réteg a meder alján).

Az öntözés újraindításához jelenleg betonozzák a csatornát, a munkálatok néhány héten belül befejeződnek – ígérték az illetékesek, akik szerint „a térségre jellemző rendkívül homokos talaj miatt” illan el a csatornába szivattyúzott víz. „Ettől a nyártól kezdve biztosítani tudjuk az öntözővizet azoknak a gazdáknak, akiknek szükségük van rá” – tette hozzá Alexandru Pantea aradi ANIF-igazgató.

Három évvel ezelőtt egyébként már egy kétkilométeres szakaszon elvégezték a vízzáró réteg kialakítását, jelenleg 1,8 kilométert betonozásán dolgoznak.

Az ANIF vezetője szerint az így kialakított, körülbelül négy kilométer hosszú betonozott szakasz elegendő lesz ahhoz, hogy a víz eljusson a gazdákhoz. Néhány gazdálkodó már kérvényezte földjei öntözését, összesen mintegy 1000 hektárnyi területre nyújtottak be igényt. Ahhoz viszont, hogy a szivattyúállomás teljes kapacitását kihasználják, több gazdának kellene beruháznia olyan öntöző-berendezésekbe, amelyek lehetővé teszik a víz kinyerését a csatornából, illetve a locsolást.

Az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság szerint a megye 350 ezer hektárnyi mezőgazdasági területéből jelenleg mindössze 8000 hektár öntözhető, de csupán 800 hektárra jut víz ténylegesen, a meglévő rendszerekben fennálló működési problémák miatt.

Az elmúlt évek aszályai világítottak rá, milyen fontos lenne a termőföldek rendszeres öntözésre. Nagy Zsolt falugazdász, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének alelnöke szerint a régi csatornarendszerek el vannak hanyagolva, benőtték a fák, nincsenek kitakarítva, így fel se tudják tölteni vízzel.

Az érem másik oldala, hogy a gazda nem biztos, hogy meg tudja vásárolni önerőből azokat a berendezéseket, ami szükséges az öntözéshez.

Ezek a locsolórendszerek egyszerre nagyobb területet le tudnak fedni, de nagyon költséges a működtetésük, és nem biztos, hogy az összes öntözés meg fog térülni. Olyan növényt öntöznek általában, ami nagyobb profitot hoz, például a vetőmag-kukorica, a borsó vagy a csemegekukorica” – mondta Nagy Zsolt.

Eközben az aradi gazdálkodók irigykedve nézhetnek a magyarországi szomszédokra, ahol szervezett körülmények között folyamatos az öntözés, ráadásul részben „aradi vízzel”. A román sajtó időről időre szenzációként tálalja, hogy Aradról „exportált vízzel” locsolják a magyar termőterületeket, de a Mezőhegyesi Ménesbirtok vezetői évekkel ezelőtt elmondták, hogy az öntözővíz 80 százalékát Apátfalvánál nyerik ki, az úgynevezett „aradi víz” csak 20 százalékot tesz ki, és néha veszik igénybe nemzetközi együttműködés alapján.

Kapcsolódó

Idén is szállítanak öntözővizet Aradról Mezőhegyesre [AUDIÓ]

Kezdetben a cukorgyárnak szállították répamosásra a vizet, az 1990-es évektől öntözésre „exportálják".

Aradról már a 19. század második felében átvezették a Maros vizét az 50 km-re lévő Mezőhegyesre: a Száraz-ér nevű természetes csatornán Battonyáig, onnan a mesterséges Élővíz-csatornán Mezőhegyesig. Az akkori műszaki feltételek mellett ez volt a legjobb megoldás a mezőhegyesi cukorgyár ellátására.