Az Erdélyi Magyar Néppárt Arad megyei szervezetének elnöke Felhívás a kormány regionalizálási tervei elleni polgári tiltakozásra címmel küldött közleményt a szerkesztőségünknek, ezt közöljük az alábbiakban:
„Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei vezetősége július 13-án, szombaton, visszatért a július 20-i tüntetés kérdésére, és a beérkezett visszajelzések hatására úgy döntött, hogy korábbi álláspontjával ellentétben csatlakozik az országos tüntetési akcióhoz.
Ennek jegyében arra kérjük mindazokat, akik tiltakozni kívánnak a lassan évszázados román beolvasztási politika legfrissebb megnyilvánulása, a magyar nemzeti közösséget minden fejlesztési régióban kisebbségi sorba taszítani kívánó regionalizálási elképzelései ellen, hogy csatlakozzanak a arad-gáji katolikus templomkertben Gizella királyné szobránál szombat este 19.30-kor kezdődő húsz perces megmozdulásunkhoz.
A két szervezet elnöksége a tüntetést megelőzően részt vesz a 19 órakor kezdődő szentmisén, melyre a megmozdulásnak otthont adó egyházközség minden érdeklődőt szeretettel meghív, vallási hovatartozástól függetlenül.
Dr. Burián Sándor, az EMNP Arad megyei elnöke
Dr. Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad megyei elnöke”
Ez egy komoly stratégiával rendelkező komoly cég.
Két nap alatt jutott el a hiszek egyről a hiszek kettőre.
I. "... szervezni (tüntetést),komolytalant pedig nem akarunk ..." (Ez az úr jól ismeriheti a tagságát ) és a " ... valószinüséggel ... ott leszek valamelyik székely városban... " ( lehetőleg közel Tusnádhoz, nehogy lekésse másnapi breakfast-et) ( cs ü t ö r t ö k )
II. "...akik tiltakozni kivánnak ... csatlakozzanak a ( az EMNP ill. EMNT Arad megyei vezetősége által szervezett ) ... húsz perces megmozduláshoz. " ( sz o m b a t )
Hab a tortán : "... vallási hovatartozástól függetlenül." sicc
Mi ott leszünk !
Kedves Tibor,
kijelenteni, hogy a végsőkig való kitartás az egyetlen megoldás a bajainkra - amolyan magyaros "bölcsek köve" - bár jól hangzik, de semmihez sem visz közelebb. 1849-ben a végsőkig kitartottunk, mégis "fuccs" lett nekünk a végén. Ugyanezt tettük a második világháborúban, mégis a végén akkor is nekünk lett "fuccs". Nem kizárt, hogy Trianon előtt is egy-két dolgot lehetett volna másképp csinálni. A végsőkig való kitartás nem más, mint - egyéb eszközök híján - kétségbeesett próbálkozás a történések kibekkelésére.
Ha pedig csinálunk valamit, akkor ügyeljünk, egy ilyesfajta rendezvény célja nyilván a figyelemfelkeltés, netán az ellenvéleményen lévők meggyőzése. Az eszmével való azonosulásom ellenére sajnos azt kell mondanom, hogy a meggyőzendők nem fogják egy pillanatig sem komolyan venni azt, amiről még mi magunk sem tudjuk, hogy micsoda (A sajtó tüntetésnek nevezi, a szervezők nem mennek el idáig, ők megmozdulásról beszélnek.). Vagy nem is őket, hanem saját magunkat akarjuk meggyőzni? Arról lenne szó, hogy nem a mások, hanem a saját magunk figyelmét akarjuk felkelteni? Remélem, hogy arra semmi szükség!
Seki ne érezze szándékomnak "kicsúfolni egy akármilyen kezdeményezést ami a magyarság boldogulását segíti elő"! Mégis: saját eszméinknek, céljainknak legnagyobb ellensége - a többségiek már rég rájöttek erre - a devalválódás, elértéktelenedés. Sajnos az az érzésem, hogy most éppen mi magunk devalválunk. Önmagunk ellen...
Örök dilemma, hogy érdemes-e tüntetni, szólni, igét hirdetni, amikor a hatalmasok úgyis a maguk feje szerint döntenek. Gyurcsány is azt mondta: "tüntetnek? hát majd megunják és hazamennek."
A másik oldalról meg ott van a Kanti érvelés, a "kategorikus imperatívusz", "miszerint cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkori törvényhozás alapja lehessen". Kicsit lebutítva: úgy tégy, mintha azt kívánnád, hogy mindenki úgy tegyen, s így menjen előbbre a világ. Hát mi így teszünk.
Ez az etikai közelítés.
A passzivitás taktikai lett volna.
"no commentnek" : Igen, előfordul, hogy az embert meggyőzik józan érvekkel. S akkor lehet mérlegelni, hogy egyik oldalról ürügyet adunk az ehhez hasonló névtelen élcelődésekre, másik oldalról pedig teszünk valamit, ami jó a közös ügynek. Számomra ezutóbbi volt az irányadó. Önmagában egy taktikai kérdésben való álláspont-változtatás lényegtelen dolog. A probléma az, ha valaki a vallott értékeit s az ezzel összefüggő céljait cserélgeti. Ez pedig nem jellemző az EMNT-re és az EMNP-re.
