Vajon ki volt Kanczler Katalin, azaz Karády Katalin? Sanzonénekes, filmszínész, legendás szerepek megformálója, a végzet asszonya vagy csupán eljátszott illúzió? A Gyulai Várszínház zenés monodrámája elmélyült és eredeti megközelítésű választ kínál a színházkedvelőknek. A főszerepben Bartha Boróka látható, az előadás rendezője Béres László, zongorán Horváth Zoltán kísér.
A szerző, Darvasi László így vall Karády Katalinról, és a darabról: „Nem az életét írtam meg, hanem a Gestapó börtönében eltöltött hónapokból néhány sötét, fájdalmas napot. Azt, amikor kilátástalan minden. Amikor semmi remény nem látszik, hogy majd állhat újra a szabad ég alatt. Na, ez érdekelt engem, ilyen helyzetben, hogy működik a lélek, a jellem. És hát milyen gyönyörűen játssza az alakot Béres Laci rendezésében Bartha Boróka!”
Karády Katalint, a titokzatos, az ünnepelt, a rajongott, az áhított dívát ezúttal a Gestapo 525-ös számú cellájában látjuk és halljuk (még énekelni is!). Pedig ez egy „olyan produkció, / sztárprodukció, / világpremier, / egyedi és megismételhetetlen produkció, / melyet senki sem láthat a két szemével”. Miközben mennyire szeretnénk tudni „hogyan kell titokzatosnak lenni, / hogyan kell izgatónak lenni, / rejtélyesnek, bestiának, jégkirálynőnek, szivárványnak… / huhh…!”
Hogyan lesz a szenvedéstörténetből megváltástörténet?
Darvasi László, korunk egyik legkiválóbb magyar prózaírója, költői szépségű szövegében Karády Katalin élete szerepét alakítja szívfájdító módon, hogy visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez…”
Bérleten kívüli előadás, jegyek a nagyszínház pénztárában és online a www.biletmaster.ro honlapon vásárolhatók.
