Az októberi tizenhárom

Bágyi Bencze Jakab: Az októberi tizenhárom

Mert nemcsak hősök / emberek voltak.

 

Vérre virrad ma a reggel

Aradnál a vár mezején,

és lehet, hogy meg sem virrad:

ez a hajnal

fátyolként örökre marad

az aradi tizenhárom

álomtalan, nyitott szemén –

 

Lázár Vilmos, Gróf Dessewffy,

Schweidel József és Kis Ernő

egyenként állnak tizenkét

gyilkos torkú puska elé.

Első hármuk halva hull el,

de Kis Ernő talpon marad,

vállán érte csak a golyó:

átkozza a gyilokosztó

zsoldosokat, hogy a méltó

halált is ellopják tőle…

Három császári mundéros

elébe áll új sörtűzre,

s ő maga vezényli őket

halált osztó tisztességre –

 

Vértől izzik a vármező,

fák ágain a levelek

apró lobogó lángnyelvek,

búcsúztató gyertyaszálak

azoknak, kik

ma e rétről mennybe szállnak –

 

Hat óra múlt.

Áll a kilenc akasztófa.

Bent a várban síri a csend.

Álom-fosztott tábornokok

kilencen még ott várnak bent.

 

Álma-fosztott Magyarország:

egét fojtó

ólomfelhők beborítják –

 

Elindultak.

Érkeznek a hosszú útra

kilencen még lábon járók.

Beleremeg a bitófa,

amint Poeltemberg búcsúzva

társainak kezét nyújtja –

Beleremeg a bitófa,

de nem rezdül Ferenc Jóska.

Poeltembergért három árva

sír két fiú s egy leányka,

de nem rezdül Ferenc Jóska,

bűnét Haynaura fogja –

Ül Bécsben a tróntermében

 s nem érti, hogy miképp lehet:

magyarért küzd ennyi nemzet...

 

Másodikul Török Ignác

vesz búcsút a társaitól,

ki a hadbíróság előtt

ekképpen állt meg igazul:

„Vádolhat a császári rend,

magyar vagyok s hazám a szent,

lelkiismeretem felment.”

 

Szégyenkezik a hóhér is,

mert nem illő – vallja ő is –

a bátraknak hurkot vetni,

tiltakozott ez ellen még

Első Miklós, orosz cár is.

 

Indul Láhner s Knezich Károly:

– három lányka sír utánuk –

a bitó sem törhette meg

hadvezéri méltóságuk.

 

Majd Nagysándor József után

Leiningen Westernburg Károly,

hátrahagyta fiát s lányát,

hangoztatva: feleszmél majd

ez a világ!

 

Tört lábbal s felszegett fejjel

szerbként legkiválóbb magyar:

Damjanich nézi Aulich

tábornok s hadügyminiszter

ég és föld közt hűlő testét,

s kezén érzi még kezének

a melegét.

 

Egyedül Vécsey lábon,

mintha tartaná az eget,

nincs kinek nyújthatna kezet:

Damjanichhoz lépve hajol,

és a hűlő kézre lehel –

 

Mintha késne ma a reggel:

homályló és gyér a fénye,

a föld alól kúszik elő,

mintha rejteni akarná

közszemlére

bitók alá s vár sáncra tett

világ-hősök megalázott

férfi testét. 

Nem is volt dél s már este jő:

 

lobog a menny ablakában

tizenhárom égő fáklya.

 

Törpülnek a földi tornyok,

föléjük nő Arad mellől

a szabadság

tizenhárom óriása.

 

Budáról Batthyány

hajol át körükbe:

így fogják most közre,

holtukban is védve,

egyetlen vércseppé

riadt hazájukat

féltőn mindörökre –

A rovatból ajánljuk:

Üdvtörténet művészeti alkotásokkal kifejezve [AUDIO]
Madarassy István és András alkotásai a Clio-teremben.
Zenés tárlatvezetés Bródy Jánossal
Hatvan éve van a pályán.
Megkezdődött a szabad bérletárusítás az Aradi Kamaraszínházban
A március 27-i évadnyitón a Hernádi–Kern párost láthatja a nagyérdemű.
Apa és fia közös tárlata az aradi Klió-teremben
Madarassy István ötvös, szobrászművész és Madarassy András festőművész munkái.