Szobrot állítottak Dombegyházon a forradalom tragikus sorsú házaspárának

A Maderspach házaspár kezdettől fogva támogatta a forradalom eszméit, a Ruszkabányán ércbányát és vasművállalatot üzemeltető Károly a honvédseregek számára készített fegyvereket és hadifelszereléseket, s minden rendelkezésükre álló eszközzel segítették a szabadságharcot, két fiuk is beállt a honvédek közé, a Maderspach-ház pedig a hazafias mozgalom központja volt.

A világosi fegyverletétel után szétszóródó, Ruszkabánya felé menekülő honvédeket és tiszteket élelemmel és ruházattal segítette a család. A menekülők utolsó hullámával érkezett meg Bem tábornok, akit Maderspach Károly nagy tisztelettel, de egyben nagy aggodalommal is fogadott, mert súlyos osztrák megtorlástól tartott – nem alaptalanul, ugyanis augusztus 22-én bevonult az osztrák katonaság Ruszkabányára, és azonnal azt kérdezték, kinek a házában szállt meg Bem. Károly nem titkolta, hogy náluk.

Ezután őt és a családját is fogolynak nyilvánították, és feleségét Haynau parancsára 1849. augusztus 23-án meztelenre vetkőztetve nyilvánosan megvesszőzték, majd a karánsebesi börtönbe vetették

– foglalta össze a családról készített ismertetőben dr. Maderspach Katalin biológus-festőművész, a házaspár ükunokája.

Maderspach Károly a szörnyű megaláztatás hírére önkezével vetett véget az életének.

Az iszonyú sokk után, ami a feleségét érte, Franciska visszatért családjához, a dombegyházi pusztára (Maderspach Károlyné Buchwald Franciska 1805. április 10-én született Aradon Buchwald József aradi orvos és Neumann Josefa leányaként, és a dombegyházi birtokot leányágon örökölte).

A Maderspach házaspár mellszobrainak kalandos élete

Ferenczy István rimaszombati szobrász az 1840-es évek elején megalkotta Károly és felesége mellszobrát, hálából, hogy náluk megismerhette a ruszkicai márványt, amelyet számos alkotásánál felhasznált. Franciska a hőn szeretett férj és apa emlékére Károly szobrát vasból kiönttette Ruszkabányán, és a családi feljegyzés szerint minden gyermeke kapott egyet; jelenleg egy példány ismeretes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében.

A Franciskát ábrázoló szobor bronzba öntésre került 1909-ben, a vesszőzés 60. évfordulóján. Márvány foglalatban állították fel Ruszkabányán, de később megsemmisült.

A bronzba öntéskor készített gipsz másolatot azonban a család tagjai azóta is kegyelettel őrzik. A komoly művészettörténeti értéket képviselő szobrokról a család és az utókor számára való megőrzés érdekében másolat készült bronzból: Franciska családban őrzött gipsz szobráról, valamint a hadtörténeti múzeum engedélyével Károly ott található aranyozott vas szobráról is.

Így lehetővé vált, hogy az egymást szerető, tisztelő, egymást mindenben segítő, az 1848–1849-es szabadságharc támogatásáért megtorlást elszenvedett házaspár szobrai végre egymás mellé kerülhetnek egy méltó helyen – Dombegyházon, ahová életük, gyermekeik sorsa is szorosan kötődött, ahol megélhetést találtak, megpihenhettek, felszabadulhattak és ahol emléküket már korábban is őrizték.

Kapcsolódó

Szobrot állítanak Dombegyházon az aradi születésű Maderspach Franciskának és férjének

A '49-es fegyverletétel után elszenvedték Haynau megtorlását.

Az elkészült bronz szobrokat a család leszármazottja, Károly és Franciska ükunokája, dr. Maderspach Katalin Dombegyháznak adományozta azzal a kéréssel, hogy őrizzék tovább, helyezzék el méltóképpen és tegyék lehetővé, hogy az utókor leróhassa tiszteletét az emlékük előtt.

„Az így kialakuló emlékhely gazdagítja történelmi emlékezetünket és hozzájárul Dombegyház helytörténeti értékeinek megismertetéséhez is” – fogalmazott Maderspach Katalin.

A szoboravatóról Gáspár-Barra Réka számolt be a Temesvári Rádió Magyar adásában, a riport ezen a linken meghallgatható.

Kapcsolódó

Március 15. nemcsak emlékezés, hanem megerősítés is [AUDIO]

Aradhoz nemcsak a forradalom tragikus kimenetele, hanem dicső harcok emléke is kötődik.