Kiirtották a növényzetet a 17 hektáros területen | Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Az év elején kezdte meg az aradi önkormányzat a városszéli, a gáji kerületben lévő egykori laktanya területének megtisztítását. Mivel egy 17 hektáros területről van szó, amelyet több mint 30 éve nem használ a román hadsereg, lassan haladt a munka, főleg azért, mert valóságos erdőirtást kellett végezni az elvadult növényzet miatt. Mostanra azonban már a Pécskai útról is láthatóvá váltak a katonaság által használt egykori – omladozó – épületek, irodaházak, körletek, gyakorlóterek.
A védelmi minisztérium és az aradi önkormányzat egy évvel ezelőtti megegyezése értelmében a hadsereg lemondott arról a követeléséről, hogy a város a helyi költségvetésből tegye rendbe a laktanyát, amelybe a Radu Golescu ezredesről elnevezett 191. számú gyalogos zászlóaljat költöztetnék a várból.
Az önkormányzatnak „csak” a telek megtisztítását és a közművek visszakötését kell biztosítania, ami Călin Bibarț aradi polgármester szerint 20 millió eurós megtakarítást jelent, és megfogalmazása szerint „nem kell gyakorlatilag visszavásárolni” a várat. A védelmi tárca egy másik feltételét már teljesítette a helyhatóság, ugyanis telket biztosított több tucat szolgálati lakás építéséhez az Országos Lakásügynökség (ANL) részére.
A húsvét előtti képviselő-testületi ülésen a közgyűlés megszavazta azt a határozattervezetet, amely alapján kérik a 2010-es kormányhatározat módosítását; ennek alapját az a protokollum jelenti, amit tavaly áprilisban kötött a polgármester és a védelmi tárca illetékes államtitkára, s amelyben a minisztérium vállalta, hogy a gáji laktanyában megfelelő körülményeket biztosít a várból kiköltöző katonáknak.
Ezt mobil konténerházakkal oldják meg, a létesítmények már a vár udvarán vesztegelnek, várva, hogy átszállítsák őket Gájba.
Az aradi vár civil használatba adásáról már 2010 novemberében kormányhatározat született, de előrelépés azóta sem történt az ügyben. Mivel azonban a hadsereg lemondott a – város szempontjából – legköltségesebb követeléséről, Călin Bibarț szerint „a távoli álom kézzelfogható lehetőséggé” vált.
Az aradi vár 1763–1783 között épült, Mária Terézia parancsára kezdődtek a munkálatok, és II. József uralma alatt fejeződtek be. Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején ellenállt a honvédseregek ostromainak, és a császárhű katonák innen ágyúzták a szabadságharcosokkal szimpatizáló várost.
Ujj János aradi helytörténész szerint Dél-Kelet-Európa egyedüli épségben megmaradt Vauban-típusú vára.
Felidézte: 1919. május 17-én vonult be a román katonaság Aradra, és (az 1944–1958 közötti szovjet megszállástól eltekintve) azóta is ott állomásozik. A várban található az egyik legrégebbi aradi barokk műemléképület, az 1781-ben átadott vártemplom – abban az évben költözött át oda a régi török várból a ferencesek kolostora –, amely ma már használhatatlan állapotban van. Az épületbe omlásveszély miatt tilos belépni, a tetejét és az ikertornyokat felverte a gaz, már fák is nőttek rajta.
A várat civilek csak kivételes esetben látogathatják, amíg a helyőrség székhelye: a városnapok vagy a hadsereg napja alkalmából szervezett nyílt napok alkalmával. A román állampolgárok a személyi igazolványuk felmutatásával, míg a külföldieknek – mondjuk, a turistáknak – Bukarestből kell kérniük külön engedélyt, ami több napot vesz igénybe, tehát gyakorlatilag nem mehetnek be.
Az önkormányzat a vár civil hasznosításával egy kulturális központot szeretne létrehozni a létesítményben, emellett az idegenforgalmi vonzerejét is kihasználná. Bár a vár múltja mindig az elnyomó hatalommal kapcsolódott össze, a mai aradiak – főleg a magyarok – nosztalgiával vegyes büszkeséget éreznek iránta.
