Itt kezdődnek a parkerdő ösvényei | Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Arad belvárosában, a Maros partján egy vadregényes ösvényrendszer várja a természetkedvelőket. Az útvonal a folyóparti teniszpályák után kezdődik, az újaradi Traian-híd (egykoron Károlyi Gyula-híd) irányába nyúlik el, egy kis információs tábla hirdeti azoknak, akik letérnek a töltésről: itt kezdődnek Török Zsolt ösvényei. Az emberi beavatkozás szinte láthatatlan, a csapásokat túrázók, kerékpározók, kutyasétáltatók formálták ösvényekké, csupán az elszórtan fellelhető szemét emlékeztet a „civilizációra”.
Egyébként sok a zöld növényzet, friss a levegő, csiripelnek a madarak – a természet teljes pompájában tárul elénk alig pár lépésre a városközponttól. Török Zsolt bizonyára elégedetten sétálna végi az általa megálmodott parkerdőn, és ha élne, bizonyára többen ismernék a labirintusra emlékeztető ösvényeket: hírneve és a köztisztelet, aminek örvendett, szponzorokat, rendezvényszervezőket, természetszerető tanárokat és diákokat vonzana a Maros-partra.
Oázist az aradiaknak!
A 45 éves korában, 2019 augusztusában elhunyt Török Zsolt az ismertető tábla szerint 2003-ban álmodta meg a parkerdőt, de konkrét megvalósítások csak 2011-ben kezdődtek. „Oázist az aradiaknak!” – ezzel a felhívással fordult azokhoz, akik szeretnek a szabadban sportolni, vagy nagyokat sétálni, hogy alakítsanak ki a Maros-parton egy olyan parkerdőt, ami alkalmas a szabadidős tevékenységekre, az erdei kikapcsolódásra, ugyanakkor viszonylag érintetlen, vadregényes. Felhívására civil szervezetek, diákok, nyugdíjasok is jelentkeztek, és mindenféle uniós projekt megírása, pályázati pénzek elköltése nélkül nekiláttak, hogy kétkezi munkával, egy kis időráfordítással kitakarítsák az árterületet, és egyben megmentsék a kivágástól az erdőt.
Akkor egy rádióriportban így nyilatkozott e sorok írójának:
„30 év alatt kialakult egy ártéri erdő, ezt a Maros adta nekünk, és úgy érzem, hogy meg kell mentenünk a kivágástól. Úgy tudjuk megmenteni, ha kitarakítjuk a szeméttől, megtisztítjuk bozóttól, és egy parkerdőd alakítunk ki. Lesznek utak, amelyeken biciklizni és futni lehet, a kivágott cserjékből készült mulcsot szórjuk a sétányokra, függőágyakat lehet kitenni, olvasni. Szeretném, ha természetrajz és biológia órákat is itt tartanának, vagy terepversenyeket szerveznének. Meghagyjuk az erdő vad jellegét, hogy minél zöldebb, minél szebb legyen. Akik másfajta szabadságra vágynak, mint a megrendezett szabadság, megkaphatják itt.” (Elhangzott a Temesvári Rádió Magyar adásának 2011. május 11-i adásában.)
A néhai alpinista nemcsak a hegyek, hanem a Maros szerelmese is volt: a partján lakott az egyik közeli társasházban, gyerekként úszott benne, felnőttként kilométereket evezett rajta, a partján sétálva tervezte következő expedícióit.
„Nekünk óriási szerencsénk van a Marossal, de nem tudjuk értékelni. Általában a folyókat, tavakat nem becsülik meg Romániában, hulladékgyűjtőknek tekintik őket. Kilométereket evezek a Maroson, és rengeteg szemetet látok” – mondta több mint 14 évvel ezelőtt.
„A túraútvonal a barátai kezdeményezésére jött létre végül, mert tudták, hogy ez volt az álma. Azt gondolom, hogy ez szép tőlük, és segít megőrizni az emlékét. Ráadásul a Maros partjához, a természethez kapcsolódik, amit ő annyira szeretett!” – mesélte az aradon.ro portálnak Laura Török, a hegymászó özvegye (aki egyébként Zsolt második felesége, az első házasságából van egy 13 éves fia).
Az önkormányzat sem tud Török Zsolt ösvényeiről, de mi „felfedeztük”
Török Zsolt emlékét őrzik ugyan az ösvények, de létezésükről kevesen tudnak, még az önkormányzat sajtóosztályán is rácsodálkoztak, hogy ilyesmi van Aradon, amikor afelől érdeklődtünk, hogy hány kilométer hosszú a járatrendszer, ki tartja karban, a helyhatóságnak van-e valami célja vele.
Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes „felfedezni”. Az első tábla, amely a túraútvonal kezdetét jelzi, többek között a következő információkat nyújtja:
„Az útvonalon 10 információs tábla található, amelyek természetismereti és kulturális tartalommal szolgálnak. Ilyen például a régi fahíd története, amely valaha Arad központját kötötte össze a várnegyeddel – ennek számos facölöpje még ma is látható, ha a Maros vízszintje alacsony”.
Az ösvényeket turistajelzéssel, sárga pöttyel jelölték meg. A további ismertető táblákon arról olvashatunk, hogy milyen fák és cserjék találhatók ezen a területen, pontosabban: melyeknek kellene ott lenniük. Az őshonos fajok mellett ugyanis invazív fajok is megjelentek, amelyek komoly problémát jelentenek. Ilyen például az amerikai juhar, amely hajlamos kiszorítani az ártéri nyár- és fűzfákat. Mivel a hód nem fogyasztja, jelenléte csökkenti a táplálékforrást azokban a térségekben, ahol megtelepszik. Érdekesség: a túraútvonal jelzéseinek 99 százalékát ilyen fák törzsére festették fel.
A talajt és a fák törzsét gyakran sűrű lomb borítja, különösen borostyán, amely örökzöld kúszónövény. Egy másik gyakran előforduló kúszónövény a vadszőlő, amely szintén megtalálható az ösvények mentén. Sok szomorúfűz, fekete és fehér nyárfa, ártéri kőris és szil található itt. Tölgyek viszont alig akadnak – csak egészen apró csemeték, amelyek makkból keltek ki, és amelyeket a szajkók rejtettek el télire, majd „elfelejtették”, hol tárolták.
A cserjék különösen fontos szerepet töltenek be az erdő életében. Lehullott lombjuk gazdagítja a talajt tápanyagokkal, létrehozza azt az avartakarót, amely védi a földet a fagyoktól és a túlmelegedéstől, miközben megtartja a nedvességet. A madarak előszeretettel fészkelnek a cserjék között, mivel azok bőséges táplálékot kínálnak számukra – különösen rovarokat. Az ösvények környékén gyakran előfordul négy cserjefaj: a bodza, a som, a kecskerágó és a galagonya. Ezeknek van egy komoly versenytársuk is: az amorfa, egy invazív faj, amely sajnos ebben a régióban is elterjedt.
Sokan úgy gondolják, hogy az erdőben található kidőlt, korhadt fa a gondozatlanság jele, pedig ez nem igaz. Az elhalt fák rendkívül fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma működésében. Döntő jelentőségű a tápanyagok körforgásában, és számos növény-, állat- és gombafaj számára biztosít élőhelyet. Az Arad belterületén azonosított 17 denevérfaj többsége az elhalt fák törzsében talál menedéket – tudtuk meg ezt is sétánk során. A fakopáncsok táplálkozásra és fészkelésre is használják az ilyen fákat, míg olyan emlősök, mint a pele, mókus vagy a nyest, létezésükhöz elengedhetetlennek tartják a holt fát. Ezért egy valóban egészséges erdő az, amelyben a holt fa is jelen van.
A Maros élővilága
A Maros Románián és Magyarországon keresztül kanyarogva összesen 789 km hosszú, ebből 3,5 kilométer esik Arad belterületére, ahol a folyó szinte érintetlen, természetes medervezetést őriz, és kanyargós folyása különösen festői. A partok 1960 után spontán erdősödtek, leggyakrabban nyár- és fűzfákkal benépesülve, amelyek jól alkalmazkodnak a víz közelségéhez.Több mint 50 halfaj él a Marosban, illetve a kis folyami kagyló is, amely a vízminőségre utaló fontos élőlény.
A jégmadár mesteri vadász, és az egyik leglátványosabb szárnyas, amelyet gyors repülés közben megpillanthatunk a Maros mentén. Ez a mindössze 15 cm-es kis madár élénk kék és narancssárga tollazatával messziről is könnyen felismerhető. Fő táplálékát a halak jelentik, amelyeket rendkívüli ügyességgel ejt el: zsákmányát szemmel követi, majd egy villámgyors merüléssel csap le rá és csőrével kapja el. A Maroson gyakran megfigyelhetünk más vízimadarakat is, mint például vadkacsákat, kormoránokat, kócsagokat, szürke gémeket és hattyúkat – ezt is az ismertető táblákról tudtuk meg.
A hód a 19. század közepén eltűnt a Marosból, de 2002-ben 22 példányt hoztak be Németországból, amelyeket körülbelül 60 km-re Aradtól felfelé a Maroson engedtek szabadon. Az Arad belvárosában 2008 körül megjelenő hódpopuláció ebből az újratelepített állományból származik. Ma már Arad egyik szimbolikus állatának is tekinthető, mivel hódcsaládokat lehet megfigyelni akár a városközpontban is, ezt a fűzfák és nyárfák kérgén látható rágásnyomok is alátámasztják.
A folyóból kiemelkedő faszerkezetű cölöpök egy hajdani fahíd maradványai, amelyet azért építettek, hogy összekösse a város a várral. A híd az erődítmény építésével egy időben készült, és egészen a 20. század elejéig szolgálta a közlekedést, amikor néhány tíz méterrel feljebb megépült a mai Decebal-híd (a Várhíd). Az útvonal mentén elhelyezett információs táblán egy fénykép is látható, amely az Aradi Városháza tornyából készült körülbelül 1880-ban. A képen jól kivehető, hogyan nézett ki a híd abban az időben, igazi történelmi betekintést nyújtva a város múltjába.
Török Zsolt túlélte az Andokot és a Himaláját, végül a Fogarasi-havasokban lelte halálát
Török Zsolt vezette 2013-ban azt a romániai expedíciót, amely feljutott a Himalájában a Nanga Parbat 8125 méter magas csúcsára (a csapat többi tagja volt: Teofil Vlad, Aurel Sălăşan, Adamcsek Brúnó és Marius Gane).
Máig ez a romániai alpinizmus egyik legnagyobb teljesítménye. Kis híján meghiúsította terveiket az a 2013. június 23-i terrorcselekmény, amelynek kilenc hegymászó esett áldozatául.
Az eseményt követően a pakisztáni hatóságok előbb leparancsolták a hegymászókat a Nanga Parbat oldaláról, később mégis lehetővé tették az expedíció folytatását. Az alaptábort pakisztáni rendőrök biztosították. A Magyarok a világ nyolcezresein expedíciókhoz hasonlóan Török Zsolt csapata is az alpesi „tiszta mászást” preferálta: nem használtak oxigénpalackot, nem vették igénybe serpák segítségét, sőt fix köteleket sem, mindent ők maguk cipeltek fel és rögzítettek.
Teofil Vlad és Romeo Popa egy csapatban Török Zsolt 2018-ban feljutott a Mount Everest szomszédságában álló 7161 méter magas Pumori-csúcsra. A csúcson mínusz 27 Celsius-fok és több mint 100 kilométer/órás széllökések fogadták őket.
Az aradi hegymászó túlélte az Andok-hegységet, a Himaláját és a nepáli földrengést, végül a Fogarasi-havasokban lelte halálát. Az akkor 45 éves hegymászó 2019. augusztus 14-én indult el, hogy megmássza a 2535 méter magas Negoj- (Negoiu-) csúcsot. Mivel napokkal később sem adott életjelt magáról, ezért a felesége – akivel azelőtt egy hónappal volt az esküvőjük – riasztotta a hatóságokat. A hegyimentők több csapata és egy helikopter is a keresésére indult, testét a csúcs alatt, egy szakadékban találták meg.
Az aradi önkormányzati képviselő-testület még abban az évben róla nevezte el a belvárosi Gyerekparkot (a volt Baross Gábor-parkot), amely azóta a Török Zsolt-park nevet viseli.
A cikk eredeti változata a Krónikán jelent meg.
