A Vesztőhelyen tartott áhítat és a vértanúk síremlékének megkoszorúzása után a minorita templomban mondtak szentmisét az áldozatok lelki üdvéért, idén a főcelebráns és szónok Fábry Kornél címzetes guardialfierai püspök, esztergom-budapesti segédpüspök volt, aki beszédében kifejtette: a vértanúk cselekedeteinek üzenete négy szóval leírható, melyek kezdőbetűi egyben Arad betűi.
Legyen bennünk Akarat a jóra, Ragaszkodás a hithez, Alázat a szolgálatban és Derű, ami a reményből fakad – mondta a segédpüspök.
Mint kifejtette: az aradi vértanúk tudatosan választották az igazságot és a hűséget, nem a könnyebb utat. „Hitből fakadó akaraterő tette őket szilárddá. (…) Az igazság mellett kell akarattal kitartani, gyakran döntést hozni, akikor is, ha éppen ezért nem jár semmi jutalom. Az anyaországban és Erdélyben élő magyar keresztények akkor élik ezt meg, ha a hitet és a magyarságukat nem szégyellik, hanem naponta választják: imádságban, munkában, nevelésben és közéletben” – fogalmazott, majd a ragaszkodás fogalmához a következő magyarázatot fűzte:
Ők nem adták fel! Nem tagadtak meg sem hitet, sem hazát, sem bajtársaikat. Ragaszkodásuk a szeretet legmélyebb formája volt: hűség végsőkig. Ma (…) Magyarországon és itt is akkor vagyunk hűségesek, ha nem hagyjuk, hogy a közöny, politika vagy a távolság elszakítson bennünket.
A szónok szerint a vértanúk békével fogadták sorsukat – ezt jelenti az alázat. „Nyilván nem számítottak arra, hogy így fogják bevégezni, de elfogadták. És imádkoztak ellenségeikért, Istenre bízták magukat. Az alázatukból fakadt a méltóságuk. (…) A magyar közösségek, bárhol éljenek a Kárpát-medencében, akkor hitelesek, ha nem fölényre, hanem szolgálatra építik a jövőjüket” – mondta a hallgatóságnak az intelmet.
A negyedik betű a D, mint derű kapcsán azt mondta Fábry Kornél, hogy a vértanúknak a halál árnyékában is volt mosolyuk, mert tudták, hogy a halál után élet vár rájuk. „A derű nem naivitás, hanem a reményből fakadó béke” – fogalmazott.
Hallgassa meg Fábry Kornél prédikációját:
- Megjegyzés: a segédpüspök a beszédében 167. évfordulót említ, holott a 176. évfordulója volt a kivégzésnek.


