Botrányosan viselkedtek a román drukkerek a magyar himnusz alatt a bukaresti Nemzeti Stadionban a két ország labdarúgó-válogatottjának Európa-bajnoki selejtezőmérkőzését megelőzően. A hazai közönség hatalmas fütyülése, pfujolása és petárdázása elnyomta, így alig lehetett hallani a magyar himnuszt, amelynek végeztével a feldühödött magyar vendégszurkolók elkezdték feltépni a székeket, majd az egymáshoz rendkívül közel lévő két tábor petárdákkal és görögtüzekkel kezdte egymást dobálni. A meccs első negyedórájának végén a kapu mögötti román „ultrákat” odébb tessékelték a csendőrök.
Ez akkor történt, amikor Maxim a balszélen lesgyanús helyzetben előretört, és közelről a „rövid, felső” sarkot megcélozva próbálkozott, szerencsére sikertelenül. Bő félóra elteltével Sânmărtean ültette fel az egész magyar balszélt, középre ívelésénél azonban figyelmetlenek voltak a társak.
Eközben a magyar csapat, ha nem is veszélyeztetett, de legalább szépen rombolt, ha szabad így fogalmazni. Az őszi három meccsre beugró szövetségi kapitány, Dárdai Pál szemmel láthatóan jól „összerakta” a piros-fehér-zöld mezes csapatot, mert a hazaiaknak igazán nagy helyzetet nem sikerült kialakítaniuk a veterán Király Gábor kapujánál. Egészen a félidő hajrájáig, amikor Raţ majdnem az alapvonalig futott a baloldalon, középre tálalása egyedül találta Rusescut, akik a léc alá küldte a labdát – így, az utóbbi négy bukaresti román–magyar meccshez hasonlóan a vendégek ezúttal sem úszták meg az első játékrészt kapott gól nélkül.
Térfélcsere után többet birtokolta a labdát a magyar gárda, de igazi helyzetet nem sikerült kialakítani. A 69.percben Raţ szabadrúgását ismét Rusescu fejelte a kapuba, de les címén érvénytelenítették a találatot (ebben e tekintetben 1–1 volt az állás, mert az első félidőben a magyarok is szereztek egy lesgólt). A 82. percben azonban Magyarország jutott szabadrógáshoz, Dzsudzsák pedig jó 25 méterről ballal gyönyörűen a kapu jobb oldalába helyezett, Tătărăşanu kapus minden igyekezet ellenére. 1972 (a 2–2-es Eb-selejtező) óta a magyarok először szereztek gólt Bukarestben, de a magyar győzelem még régebb született, 1958-ban, amikor Dinulescu góljára illetve Vasas és Tichy válaszolt. A 87. percben Nikolics lövése ment alig mellé, így már a magyarok álltak közelebb a győzelemhez, és valamit kozmetikáztak a nyitómeccsen az északírektől otthon elszenvedett vereségen, illetve „visszavágtak” a tavaly márciusi budapesti döntetlenért.
A végén a románok nem bírták cérnával, egy kis kakaskodással, de különösebb botrány nélkül (a pályán) ért véget a meccs.
Románia–Magyarország 1–1 (1–0), gólszerző: Rusescu (45. p.), illetve Dzsudzsák (82. p.).
Észak-Írország–Feröer-szigetek 2–0 (2–0), g.: McAuley (6. p.), K. Lafferty (20. p.).
Finnország–Görögország 1– 1 (0–1), g.: Hurme (55. p.), illetve Karelisz (24. p.).
- Észak-Írország 2 2 0 0 4–1 6
- Finnország 2 1 1 0 4–2 4
- Románia 2 1 1 0 2–1 4
- Magyarország 2 0 1 1 2–3 1
- Görögország 2 0 1 1 1–2 1
- Feröer-szigetek 2 0 0 2 1–5 0
