A Temesvári Római Katolikus Megyéspüspökség gyűjtést szervez a máriaradnai kegytemplom és kolostor felújítására. Ádvent harmadik vasárnapján az egyházmegye templomaiban befolyó perselypénzt az ősi zarándokhely restaurálási munkálataira ajánlják fel.
Máriaradnán 1520 körül emelték az első kápolnát, a mostani kegytemplom építését pedig 1767-ben fejezték be. A legutóbbi nagy felújításon 1911-ben esett át, amikor a két tornyot 30 méterrel megemelték. 2005-ben már próbálkoztak a restaurálással, de elfogyott a pénz. Élve az európai uniós támogatások nyújtotta lehetőséggel, a kultuszminisztérium támogatásával megpályázták a 47 millió lejes, több mint 10 millió eurós költségeket. Így ennek 80 százalékát az unió, 15 százalékát a román állam fedezi. A többi az egyház és a helyi önkormányzat önrésze. A püspökségnek így is több mint 46 millió forintnyi lejt kell előteremtenie.
– Körülbelül 700 ezer lejről van szó. De emellett még vannak a részletek a projektben, amik nem támogathatók. Például a Kálvária-út, ami nem a mi területünkön van, hanem a városén, de ez a rész is benne an a projektben, és ezt egészében mi kell fizessük, mert az önkormányzat egyelőre nem ad pénzt – mondta Lauš Nikola püspöki irodaigazgató.
Ezért kérik a hívek segítségét. A radnai gyülekezet mindössze 120 lélekszámú, a gyülekezetnek körülbelül a fele magyar nemzetiségű. Bár más felekezetűek is járnak a templomba, a közösség erejét meghaladja a pénz előteremtése, ezért a december 15-i gyűjtést az egész egyházmegyére kiterjesztették.
– Ha Máriaradnáról van szó, akkor a hívek szívesen segítenek – folytatta Lauš Nikola. – De azt is kell tudnunk, hogy a hívek is nehezen élnek, vannak nehézségek minden családban most.
Pünkösd után kezdődtek a munkálatok, és jelenleg mintegy ötödét végezték el.
– Mindegyik épületszárny különböző időszakban épült. A vakolat, a föld és a különböző töltőanyagok leverése után olyan építkezési technológiák nyomaira bukkantunk, amilyenek abban az időben jónak számítottak, de amilyeneket ma már nem használunk. Éppen ezért pluszmunkát, előre nem látott restaurálásokat is kell végezni, hogy a mai normákat megközelítő állapotba hozzuk, ezért folyton változtatni, kiegészíteni kell az eredeti tervet – magyarázta Albu Bernadette épületszerkezeti tervezőmérnök. Statikai szempontból is meg kellett erősíteni az épületegyüttest, erről Cziszter Kálmán statikai szakértő mesélt.
– Talán az egyik ilyen legfontosabb az épületnek a déli és a keleti szárnynak a találkozásánál, az épület sarkánál a talaj-megerősítés, sőt az alapoknak az aláfalazása, alábetonozása volt. A déli szárnynak a boltozatos födémeit is meg kell erősítenünk, sőt talán az egyik legfontosabb a két toronynak földrengés-biztonsági szempontból való megerősítése volt.
Az Aradtól 30 km-re, a Maros völgyében található Máriaradna az ősi magyar Mária-kegyhelyek egyike. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején Mariazell mellett a legfontosabb búcsújáróhely volt, elsősorban a bánsági és a dél-alföldi hívek számára. Több mint 300 éve, a nagy aradi pestisjárvány idején szervezték ide az első zarándoklatot.
– Ha összehasonlítjuk Máriaradnát Csíksomlyóval, akkor azt mondhatnánk, hogy ide nemcsak egy nemzet, hanem sok nemzet érkezik, nemcsak az egyházmegye területéről, hanem nagyon sokan jönnek Magyarországról, Ausztriából, Németországból és más országokból is – állítja Reinholz András római katolikus plébános. A legnagyobb búcsúkat Pünkösdkor, Nagy- és Kisboldogasszonykor tartják. Az egyházmegye évente 16 zarándoklatot szervez Radnára, de ezeken kívül is jönnek a hívek.
– Tavasztól őszig majdnem hetente ide érkeznek magyarországi plébániák is, a hívek plébánosaikkal együtt, és vannak, akik úton Erdély felé akkor itt megállnak, mások, főleg a szeged-csanádi egyházmegyéből kimondottan ide jönnek, Máriaradnára.
Az itt őrzött Mária-képnek – amelyet 1668-ban adományozott egy hívő a radnai ferences szerzeteseknek – csodatevő erőt tulajdonítanak. A legenda szerint 1695-ben, amikor a törökök felgyújtották az akkori kápolnát, a szentkép sértetlenül került ki az üszkös romok közül. Rudnay Sándor néhai érsek-hercegprímás szívét is itt őrzik.
– Ő erdélyi püspök volt 1816 és 1820 között, amikor is az akkori Szentatya kinevezte esztergomi érsekké, s mivel több hónapot itt töltött Máriaradnán, nagyon megszerette ezt a helyet, s az volt a kívánsága, hogy halála után a szívét hozzák ide és itt őrizzék a kegytemplomban, a kegykép közelében. És most már 182 év óta itt őrizzük Rudnay Sándor szívét – mondta a plébános.
A közel 9000 négyzetméter összterületű műemléképület restaurálását egy szatmárnémeti, nagyváradi és bukaresti cégből álló konzorcium végzi. Az utóbbi vállalkozás márciustól kapcsolódik be a munkálatokba, amelyeknek a befejezési határideje 2015. május 31. A püspökség reményei szerint abban az évben, a Kisboldogasszony-napi búcsún egy bíboros fogja megáldani a felújított templomot és kolostort, amelyhez konferencia- és kiállító-terem létesítését tervezik, a szerzetesi lakhoz felvonót, a templomhoz mozgássérült-feljárót építenek. Emellett parkolókat létesítenek, és zöldövezetet alakítanak ki. A restaurálás befejeztével Máriaradna az országos idegenforgalmi útvonal része lesz. Ettől azt remélik, hogy megduplázódik a környékre látogatók száma, és a turisták lelkiekben gazdagodnak, a helybeli vendéglátók pedig anyagiakban gyarapodnak.
Az ősi Mária-kegyhelyről és a munkálatok jelenlegi állásáról meghallgathatják Pataky Lehel Zsolt riportját, amely a Temesvári Rádióban hangzik el.
[ca_audio url_mp3="http://aradihirek.ro/wp-content/uploads/media/Gyujtes_a_mariaradnai_tem…" url_ogg="" skin="regular" align="none"]
