Hagyományosan minden évben szeptember első hétvégéjén gyűlnek össze az erdővidéki Olasztelek szülöttei; ez az esemény idén épp az Igazság Napjával esett egybe. Ennek apropóján a kis erdővidéki faluközösség református lelkészi hivatala úgy gondolta, hogy „ez az alkalom épp megfelelő arra, hogy Markó Attila nagyapjának szülőfaluja kezet nyújtson leszármazottjának”.
Egy kis(ebbségi) vallomás a nagy (állam)gépezetről címmel szerveztek kötetlen beszélgetést vasárnap arról, hogy mit is jelent Bukarestben, egy idegen és egyáltalán nem barátságos környezetben minden nap konokul, következetesen dolgozni közösségünk jogaiért. Markó Attila felvázolta, hogy tizenhét éves bukaresti léte alatt soha nem szerette meg a fővárost, soha nem szokta meg, és nem tekintette otthonának, viszont mindig hivatása és küldetése fővárosaként látta, ahova szolgálni küldte közössége. Az államtitkár elmesélte az 1996–2000 közötti időszak küzdelmeit, az első próbálkozásokat a tanügyi törvény vagy a közigazgatási törvény módosításaira. Kitért a következő évek politikai küzdelmeire is, a Szabadság-szobor kiszabadítására, az új oktatási törvényre.
„Soha nem volt könnyű Bukarestben politizálni, soha nem is lesz könnyű. Mindig azon kellett dolgoznunk, hogy támogatókat szerezzünk elképzeléseinkhez, támogatókat a parlamentben és a kormányban jogaink érvényesítésére. Ha valaki azt hiszi, hogy a román rendszer önként és dalolva ideadja nekünk azt, ami jár, nagyon téved. Minden apró jogért, minden bani támogatásért külön meg kell küzdeni. Sokszor könnyű úgy látni Székelyföldön, hogy adják csak ide, mert az a miénk – nem igaz ez, mindenért külön harcot kell vívni” – magyarázta Markó Attila, hozzátéve, hogy a Székely Mikó Kollégium esete erre külön tanulság: sokéves küzdelem árán sikerült egy olyan jogi hátteret kialakítani, amely lehetővé teszi egyházi és közösségi javaink visszaszerzését. „Miután sikerült elkobzott javaink egy részét visszajuttatni, akkor jön egy romániai bíróság, és egy kommunista rendszerre jellemző tollvonással visszaállamosítja. Erre a veszélyes precedensre hívta fel a figyelmet az Igazság Napja is, de itt nem szabad megállnunk. Addig kell mennünk, amíg valahol valakik igazságot szolgáltatnak. Az igazságszolgáltatás neve is azt mutatja, hogy az igazságot szolgáltatni kell. Márpedig az igazság a mi oldalunkon áll, és ezt elvárjuk, hogy a magát jogállamnak nevezett Romániában is meglássák” – hangsúlyozta Markó Attila.
Tüzes Bölöni Ferenc református lelkész arra kérte az egybegyűlteket, hogy alkossanak élő láncot Markó Attila körül, kifejezve ezáltal nemcsak Olasztelek, hanem minden olaszteleki származású szolidaritását. „Legyen ez a nagy erdélyi magyar közösség egy apró kis részének jelképes hozzáállása. Hiszem, hogy ez a védőgyűrű megszázszorozva ott van körülöttetek az igazság védelmében” – fogalmazott az olaszteleki református lelkész.
Az 13020-as Ügy önkéntes csapatának nevében,
Gy. Turoczki Emese sajtófelelős
