Így becsüljük meg mi a Marost

Egyre-másra jelentek meg az elmúlt napokban a közösségi oldalakon a képek és a hozzájuk fűzött szörnyűlködő kommentárok a Maros partját borító szemétről. Nem a városszéli, mondjuk, valamelyik illegális hulladéklerakó közelében lévő folyószakaszról készült felvételek, hanem a belvárosban „lőtt” fotók, a stranddal szemközti, a városháza vagy a kultúrpalota háta mögötti partszakaszon készült fényképek, ahol az „úri városi nép” korzózik.

Most beállunk mi a szörnyűlködők sorába, mert tényleg nem lehet ép ésszel felfgoni, főleg szó nélkül hagyni, hogy mit képes művelni ez a társadalom a követlen környezetével, amelyben él, amelybe a gyerekeit viszi játszani. Hagyján, hogy egyeseknek (sokaknak) ennyire „viszi az agyuk”, de mit tesznek azok, akiknek rendet kellene tenniük, aztán pedig büntetniük, bírságolniuk nyakra-főre, ha már szép szóval nem lehet nevelni ezeket?!

Szóval, végre megtisztították a töltés oldalát az elvadult növényzettől, le lehet menni a folyóhoz, élvezhetnénk a csendes hömpölygését, ha nem kellene az emberi ürüléket, a vodkás üvegek szilánkjait, a „nép italaként” elhíresült Neumarkt-sörös palackokat kerülgetni. Nem mondják, hogy a megáradt folyó hozta magával és sodorta a pratra a sok szemete, mert érdekes módon azoknál a kitasposott „beállóknál” gyűlt fel temérdek mennyiségben, amelyeknél az úgynevezett sporthorgászok állnak órák hosszat. Lehet, hogy egyesek abból űznek sportot, ki tud nagyobb kupacot maga után hagyni… Jellemükre vall, hogy jól megvannak a saját vagy a más szeméthalma közepén.

Javaslom, hogy a horgászengedély kiváltásakor kötelezzék ezeket az illetőket arra, hogy legalább holtidényben takarítsák ki a partot!

P. L. Zs.