A tavasz beköszöntével gombamód szaporodnak a kávéházi és kocsmateraszok, amelyek – a zárt helyiségben való dohányzást tiltó törvény életbe lépése után – egyre terebélyesebbek, hiszen mind több kuncsaftnak kell helyet adniuk. A pénz utáni hajsza következménye is, hiszen a vendéglátósok minél több fogyasztót igyekeznek „megfogni”, a városháza pedig a minél nagyobb bérleti díj bekasszírozása érdekében gyakorlatilag bármit megenged, ami nem törvénybe ütköző, még ha az át is hágja a jóérzés határát, a civilizált együtt élés normáit. A kapzsiság és nemtörődömség jele ez mindkét fél részéről.
Aradon az egyik UTA téri „műintézmény” potentátjai már a nemrégiben felfestett biciklisávig építették a teraszt, nem törődve azzal, hogy a gyalogosoknak a kerékpárosoknak fenntartott úton, a bringásoknak meg a buszmegállóban várakozók között szlalomozva kell közlekedniük. Ha nem lenne a bicikliút, alighanem a járdaszegélyig nyújtózkodtak volna…
P. L. Zs.
