Sötétkékek, világoskékek

A diszkriminációról született a következő történet: az amerikai iskolabusz sofőrjét felháborítja, hogy a fehér diákok a hátsó ülésekre szorítják fekete társaikat a járműben, és kijelenti, hogy ezentúl nem lesz megkülönböztetés. „Mindenki egyforma! Mondjuk, ezentúl mindenki kék lesz. Na, akkor, világoskékek előre, sötétkékek hátra!” – vázolta a „megoldást”.

A korántsem vicces helyzet érvényes most Aradon, amikor az ortodox húsvétra készülődve a városháza előtt az önkormányzat feldíszíttette a teret, óriásnyuszit és -tojást helyeztek el, mindenféle csecsebecsét és – a lehetőségekhez mérten – programokat szerveznek azoknak, akik most ünneplik a feltámadást.

Alig egy hónapja, amikor a nyugati keresztények (a katolikusok és protestánsok) készülődtek a húsvétra, eszükbe sem jutott a helyi potentátoknak legalább egy szimbolikus üdvözlet sem, pedig a „más” felekezetűek is ugyanúgy adófizetői a városnak, mint az ortodox (az ő pénzükből is tellett a mostani díszítésre).

De nincs mit csodálkozni, így van az országszerte is, hiszen míg a nyugati kereszténység húsvétján éjjel kettőig tolták ki a kijárási tilalom kezdetét, az ortodoxok ünnepén el is törölték a korlátozást a feltámadás éjjelére... Vagy emlékezzünk, hogy tavaly a belügyi szervekkel vitették háztól házig a fényt...

Szóval, sötétkékek és világoskéket – vagy keresztények és keresztényebbek?