Mert ugyebár a polgármesteri hivatal megszervezi, megadja a kellékeket, az idén is asztalhoz állt tíz csapat pedig rádobja a hangulatot. S kell ennél több?
Nem.
Alulírott, az Aradi Hírek hírnevét öregbítendő állt rajtkockához a Lelik-Irházi csapatban, s állítom: évről-évre egyre remekebb a társaság, repkednek a zrikák, folyik a zsír meg a poénkoszorú és a pálinka, hogy végül délben, amikor a zsűri szigorú tekintete megmustrálja a hajnalban kapott alapanyag reinkarnációit, kiderüljön, minden csapat szívét-lelkét beledarálta a kolbászba, hurkába, belesütötte a legapróbb tepertőbe.
Az Aradi Hírek büszkén kürtöli világgá: a pécskai berkekben csak „macskás” Lelik hentesmester nevével fémjelzett csapat első lett.
A zsűri döntése szerint mi készítettük a legaranyosabb kolbászt.
S ha mi elsők lettünk, nyilván, a többi kilenc is a dobogó legtetején kapaszkodott egymásba. Mindenki más kreativitásért.
Hurkáért, kolbászért, terítékért, az elszabadult disznó elkapásáért, hadd ne soroljam a kitüntető okokat.
És jelzem a jelenkor majdani krónikásainak, hogy a pécskai helyi rendőrség húsdarálója az első darab párolgó combfalatnál felmondta a szolgálatot. S mivel asztaluk mellettünk volt, baráti jobbot (=balt, mert balra tébláboltak) nyújtottunk. Először ők darálták le a gépünkön a kolbász velejét, majd mi. Életre szóló barátságot kötöttünk, hisz aztán együtt főztük a hurkába valót a rizzsel egyetemben. Nem mulasztottam el figyelmeztetni jeles kollégáimat, hogy ezentúl Pécska utcáin százhússzal száguldhatnak, parkolhatnak zebrán,, sőt, akár keresztbe is az úton.
Na, jó, csak vicceltem.
A Pécskai disznótor országra szóló, remek kezdeményezés, összeköti a várost Battonyával, Csanádpalotával, Domaszékkel, persze a hozzá tartozó Tornyával (Suttyák Bandi és Tóth Piroska hiányzott, de Tina remekül szervezett, tartotta össze a csapatot), a vendégcsapatokat a helybeliekkel, s hadd ne fokozzuk.
Nem kincstári dicséretként, de idén még olajozottabb volt a szervezés, Lovas Zoltán belejött a toros dj-szövegekbe, s mindennek a kitalálója, Antal Péter polgármester, az igazi bölléres házigazda megfenyegetett bennünket: álmunkban se gondoljuk, hogy 2013 decemberében megússzuk.
Nem is akarjuk, remélem, a domaszékiek a daráló és négy kiskés közé jövőre is beszorítják a harmonikát, s közösen danolászhatunk a sátor szélén.
Mert a sátor 2013 decemberének egyik havas, ködös hajnalán is állni fog, az áldozatok időre betoppannak, a csapatok pedig, a helyi önkormányzattal karöltve kipipálhatnak egy emlékezetes napot.
Irházi János
