„Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján“ (Kol 3, 1). Ez a húsvéti felhívás, amelyet Szent Pál apostol keresztény testvéreihez intézett, hozzánk, mai emberekhez is szól. Ez ránk is érvényes.
Amilyen különösen hangzik, furcsának tűnik számunkra, hogy mi „Krisztussal feltámadunk“, mégis igaz ez a kijelentés. Már megkeresztelésünkkor kezdetét vette, gyökeret vert bennünk az isteni élet. A keresztség által Isten saját életének csíráját oltotta belénk. Szüleink csupán emberi, mulandó, elmúlással, halállal végződő életet tudnak ajándékozni nekünk. A maradandó, isteni, örök élet fentről kapott kegyelem és ajándék.
De ez az élet kötelez is, kötelességet is jelent a számunkra. Csak akkor fejlődik és teljesedik ki, ha megfelelő környezetet biztosítunk a számára, kellő levegőhöz és táplálékhoz jut. Csak a nap, a fény és a kegyelem sugarai alatt tud kibontakozni. „Az égiekre irányuljon figyelmetek és ne a földiekre“ (Kol 3, 2). Az Isten felé fordulásunk, az Istenhez való közeledésünk leginkább abban nyilvánul meg, ha szavainkat (beszédünket), és gondolatainkat, akaratunkat és igyekezetünket, céljainkat, szándékainkat és cselekedeteinket mind jobban Jézus Krisztusra összpontosítjuk, és azon fáradozunk, hogy hozzá hasonlókká váljunk.
Az az ember, aki így gondolkozik és így él – és ezután mindig hasonló módon él – akár a nyilvánosság reflektorfényében, akár a háza, az otthona vagy a mindennapi élet csendességében, Istennél biztonságra és menedékre talál. Ez az ember szerencsés és boldog – a kereszt és szenvedés közepette csakúgy, mint az örömben és a boldogságban. Ez az ember a reményből és a bizalomból meríti erejét.
Kívánom, hogy a húsvét napjaiban Isten mindenkit ajándékozzon meg gazdagon a feltámadás örömével. Minden kedves hívőnek áldott ünnepet kívánok!
+ Márton
megyéspüspök
