Az utóbbi egy-másfél évtizedben elszaporodott falunapok, vidéki sátoros ünnepek közül kiemelkedik a
Majláthfalvi hétvége elnevezésű hagyományőrző rendezvény. Nem annyira a program jelentősége miatt, hanem inkább azért, mert a helybeliek és a messzi idegenből hazalátogatók ünnepe 42 esztendőre nyúlik vissza – akkor még
Majláthfalvi vasárnap volt a neve, hiszen akkoriban csak az volt szabadnap –, és a kommunista rezsim utolsó, legsötétebb éveiben is megszervezte a több mint 90 százalékban magyarok alkotta faluközösség.
Lehet, hogy mára veszített patinájából, kevesebb vonzerőt jelent, de négy évtized távlatából is az összetartás, a közösségszervezés, a hagyományok felelevenítésének legjobb példája a rendezvény. „Merthogy Majláthfalva nemcsak a dohány- és paprikatermesztésről, hanem a szorgos emberekről híres” – árulta el a titkot Enderle Jenő, aki az elsőtől kezdve mindegyiken részt vett.
A Bánság és a Partium határán fekvő település lakói sem ide, sem oda nem tartozónak vallják magukat. „Elsősorban majláthfalvinak tartják magukat. A Marostól délre, de Maros elválaszt és összeköt” – tette hozzá Bányai Eliza iskolaigazgató, akinek a 13 éves munkáját emlékoklevéllel ismerte el a magyar pedagógusszövetség a rendezvényen.
A szombaton megtartott ünnepségen fellépett a helybéli Csipkebokor és Százszorszép, a kisiratosi Gyöngyvirág, a nagyiratosi Rozmaring, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvi Leveles, a szentesi Jövőnkért, a szentpáli Szélrózsa, a vingai Bălgărce és Liliac néptánccsoport.
Hallgassa meg Pataky Lehel Zsolt helyszíni rádióriportját, amely a Temesvári Rádió számára készült.
[audio src="http://aradihirek.ro/wp-content/uploads/media/Majlathfalvi hetvege 2012.mp3"]
