A győztes hatalom a mai ismereteink szerint még nem összegezte a halálos ítéletek számát. Deák István munkája a magyar szabadságharc „Who is who”-jára hivatkozik, nem pontos, de annál buzgóbban gyűjtögették az osztrák „rémuralom” áldozatainak nevét. (Hermann Róbert, Változó Világ 27.)
Az első komoly kísérlet a vértanúk számának összesítésére a múlt század végén történt meg.
Szentkatolnai Bakk Endre, a Kolozsváron megjelenő 1848–49-es Történelmi Lapok 1893. évi kötetében tette közzé Az 1848. év végétől 1854. év végéig kötél és golyó által kivégzetteknek emlékezete című írását. Bakk Endre munkájában 99 vértanút név szerint ismertet, és 24 névtelen vértanút sorol fel.
Tudjuk, hogy az adatok gyűjtése komoly akadályokba ütközött. Vörös Antal, Kossuth titkára a napi sajtó, a hirdetmények útján és magánúton szerzett információk alapján próbálta összegyűjteni a kivégzett személyek nevét. Az ő feljegyzései szerint 1848. októbere után összesen 1765 haditörvényszéki ítéletet hoztak, ezek közül 897 esett Magyarországra. Egy másik feljegyzésében 6000 tételben sorolja fel az elítélt vagy kivégzett személyeket. De sajnos, sok ebben a pontatlanság és az ismétlés. Horváth Mihály az 1849 októbere előtt kivégzettek számát 34 főben állapítja meg, és munkájában ezt felsorolja.
A Szentkatolnai Bakk Endre által közölt névsor alapján indul ki Kacziány Géza, aki a Magyar vértanúk c. könyvében 105 vértanút említ. A későbbi munkák az ő adatait használták.
A vértanúk névsorainak összevetéséből levonható a megfelelő tanulság, a duplázás, továbbá az, hogy létező személyről van-e egyáltalán szó. (Vörös, Gosztonyi, Kacziány, Jászi Oszkár, Kumlik Emil, Hamvay Ödön, Hentaller Lajos stb.)
Erdély a maga önvédelmi harcát megküzdötte az 1848–49-es szabadságharcában. Ezzel visszatartotta a császári és királyi hatóságokat a komolyabb megtorlástól. Hozzávetőleges számítások szerint Erdélyből 72 honvédtisztet és 25 polgári személyt ítéltek halálra. (Egyed Ákos: Háromszék 1848-1849).
A táblázat 123 vértanú nevét tartalmazza.
