Ma van a világosi fegyverletétel 163. évfordulója, ami lezárta az 1848–1849-es magyar forradalmat és szabadságharcot, s mint utóbb kiderült, az október 6-i véres megtorlás követte.
1849-ben is hétfőre esett augusztus 13., és mint Márki Sándor, Arad és Arad vármegye történetírójának monográfiájában olvasható „hétfőn délelőtt 10 órakor, ugyanakkor, mikor Arad tanácsa Te Deumra ment a minoritákhoz, Görgey s alvezérei sírva ölelték meg egymást a Bohus-kastélyban; azután lovaikra pattanva, a sereggel Szőllős felé indultak. A csatorna hídjánál, a szőllősi műmalomnál találkozott egymással a két vezér, Görgey és Rüdiger gróf. Az orosz vezér átvette a tisztek kívánságainak jegyzékét, a hadseregről szóló kimutatást és megengedte, hogy a tisztek megtarthassák fegyvereiket s magánvagyonukat, mire azután Görgey a csatorna hídjáról elrendelte seregének fölvonúlását.” (…) „Összesen 32,314 vitéz került az oroszok fogságába.” (…)
„Mind semmi ahhoz képest, hogy Magyarország, mint Paskievics Erivanszkij fővezér jelenthette, immár ott feküdt a czár lábainál!” – fogalmaz Márki Sándor, aki Görgey Artúrt is idézi, amikor is a fegyverletétel előtt egy nappal jelentette be a legénységnek a kapitulációt: »lesznek, kik árulást gondolnak; s a história is ki tudja, mit fog mondani!« – mondta akkor a tábornok.
Hogy miként ítéli meg az utókor a cselekedetét, és hogy mi maradt mára a világosi emlékekből Pataky Lehel Zsolt járt utána. Hallgassa meg a Temesvári Rádió számára készített riportot.
[audio src="http://aradihirek.ro/wp-content/uploads/media/Vilagos 163-ik evforduloja.mp3"] 
