Áldozásra járulnak a hívek a szentmisén | Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Az aradi belvárosi Páduai Szent Antal Plébániatemplomot a ferences családhoz tartozó Konventuális Kisebb Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Minorum Conventualium, OFM Conv) gondozza, így augusztusban Assisi Szent Ferenc csontereklyéje első romániai körútjának állomása is volt Arad, szombat este pedig, halálának 800. évfordulóján a minorita templomban is megemlékeztek a rendalapító tranzitusáról, vagyis lelkének e világból az Atya dicsőségébe való átmeneteléről, boldog haláláról.
A szertartást követte az ünnepi szentmise, amelynek elején Artur Prenkiewicz plébános köszöntötte a liturgia főcelebránsát, Liszkai Tamás szarvasi plébánost, a Gál Ferenc Egyetem docensét.
Pax et bonum
– üdvözölte a híveket Assisi Szent Ferenc köszöntésével, melyről kifejtette, hogy benne van Szent Ferenc teljes lelkisége: béke és jóság, áldás mindenkinek. Az üdvözlési forma még a protestáns egyházakban is tovább él az „Áldás, békesség!” formában – tette hozzá. Liszkai Tamás – aki amellett, hogy felszentelt pap, performer, tréner, rendező, színészpedagógiai tréningeket szervezője, alapítója a Parastudio – Paraliturgikus és Rituálpedagógiai Egyesületnek – megtiszteltetésnek nevezte, hogy világi papként felkérték a rend alapítója ünnepén tartott szentmise bemutatására, de elmondása szerint, Szent Ferenc szellemisége végig kísérte hivatását.
Homíliájában többek között arról beszélt, hogy Ferenc példáját követve mondjunk le az anyagi javakhoz való ragaszkodásról, a boldogságot csakis „Isten birtoklásában” keressük.
Az emberek többsége élete első felében az egóját építi, a másodikban pedig ráeszmél, hogy ennél fontosabb a lelki béke, valami magasztosabb keresése – mondta.
Az aradi ünnepi szentmise végén a minorita testvérek szeretetvendégségre várták a híveket.
Assisi Szent Ferenc, a Naphimnusz szerzője
Assisi Szent Ferenc olasz katolikus szerzetes, költő, születéskori neve: Giovanni Bernadore. 1182-ben született, édesapja dúsgazdag posztókereskedő volt, aki fia ifjúkori léhaságait szó nélkül finanszírozta. A férfivá serdült Giovanni katona lett, részt vett több háborúban, többször meg is sebesült. Spoletói lábadozásai idején egy látomásban megjelent előtte Jézus Krisztus, aki felszólította, hogy forduljon vissza.
Felhagyott a léha élettel, s nem törődve azzal, hogy apja kitagadta, rendbe hozatta a Monte Subincó-i bencés szerzetesek Assisi közelében lévő templomát. Szegénységet hirdető követőivel rendalapítási kérelemmel fordult III. Ince pápához, aki ezt meg is adta. A rend a szegénység erényén alapult és Ferenc halála után a közösségek gyorsan szaporodtak Itáliában, de misszióik eljutottak Angliába, spanyol, német és magyar földre is. Magyarországon először a 14. században íródott Jókai-kódexben jegyezték le tetteit: prédikált a madaraknak, megszelídítette a városban garázdálkodó gubbiói farkast, testén viselte Krisztus sebeit.
Legnépszerűbb és legismertebb műve a Naphimnuszként emlegetett „Naptestvér éneke”, melynek keletkezését a perugiai legenda meséli el. E szerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg – éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett.
1228-ban avatták szentté. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet.
