A Maros Aradnál | Archív felvétel
Az aradi vízügyi igazgatóság vasárnap délután adta ki figyelmeztetést, miszerint „a parajdi sóbányánál történtek miatt úgy becsüljük, hogy június 16-án megnő a Maros Arad megyei szakaszán a víz sótartalma”.
Adatokat a koncentráció emelkedésének mértékéről nem közöltek, csak annyit írtak, hogy értesítették az Arad Megyei Prefektúrát, az érintett közigazgatási egységek önkormányzatait, a környezetvédelmi felügyelőség, a közegészségügy (DSP) és a talajjavító intézet (ANIF) megyei igazgatóságait.
Arad megyében a következő települések érintettek: Marospetres, Marosberkes, Soborsin, Tótvárad, Berzova, Konop, Batta, Marosaszó, Lippa, Ópálos, Öthalom, Temeshidegkút, Szépfalú, Angyalkút, Arad, Zádorlak, Fönlak, Székesút, Sajtény, Szemlak, Pécska és Nagylak.
A vízügy szerint a Maros vize sem állatok itatására, sem a szántóföldek és vetemények öntözésére nem alkalmas.
Arról egyelőre nem értesültünk, hogy a Maros Arad megyei szakaszán történt-e halpusztulás. Mint köztudott, a parajdi sóbányába májusban tört be a felette folyó Korond-patak vize. Az áradat néhány nap alatt teljesen elöntötte a bánya valamennyi részét, az abból kimosott sót pedig a Korond-patak tovább vitte a Kis-Küküllőbe, amelynek vize több mint egy tucat Maros megyei település ivóvízellátását biztosította. A múlt héten normalizálódni látszott a helyzet, de szerdán a parajdi sóbánya kárenyhítési munkálatain dolgozó cég senkivel sem egyeztetve lebontotta a nemzetközi szakértők javaslatára épített vízhozamcsökkentő gátakat, az ideiglenes mederbe terelt patak pedig megint nagy mennyiségű sót mosott ki a hegyből, és vitte magával a Kis-Küküllőbe.
A román környezetvédelmi minisztérium szerint a szennyezés a Kis- és a Nagy-Küküllőből átkerült a Marosba, és pénteken este Nagylaknál elérte a román–magyar határ, amiről értesítették a magyar hatóságokat.
Az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületét nem értesítették hivatalosan a Maros szennyezettségéről, de a szervezet tagjai a médiából értesültek arról, hogy nem alkalmas a folyó vizét mezőgazdasági célra használni – mondta Nagy Zsolt falugazdász, az egyesület alelnöke. A fiatal földműves szerint amúgy nem sok gazda érintett emiatt, hiszen köztudott, hogy az öntözőrendszerek elavultsága miatt a 350 ezer hektárnyi Arad megyei szántóföldből mindössze 8000 hektáron locsolhatnak rendszeresen az agrárvállalkozók.
„Inkább a folyómenti zöldség- és csemegekukorica-termesztőket érintheti ez hátrányosan, ők voltak még, akik használták a Maros vizét, ámbár nem biztos, hogy hivatalosan” – jegyezte meg. Nagy Zsolt szerint már sokkal korábban elérhette Magyarországot a sószennyezés, mint a nagylaki határ, ugyanis a történelmi öntözőcsatornákon keresztül Aradról is szállítják a Maros vizét Magyarországra.
Aradról már a 19. század második felében átvezették a Maros vizét az 50 km-re lévő Mezőhegyesre: a Száraz-ér nevű természetes csatornán Battonyáig, onnan a mesterséges Élővíz-csatornán Mezőhegyesig.
Az akkori műszaki feltételek mellett ez volt a legjobb megoldás a mezőhegyesi cukorgyár ellátására. Az Aradról szolgáltatott víz manapság csak kiegészíti a vízszükségletet. Ezzel főleg a határhoz közeli dombegyházi mezőgazdasági társulás és a mezőhegyesi Ménesbirtok földjeit öntözik.
