Hűvös időben és szemerkélő esőben „hajózott ki” az expedíció az elmúlt két nap esőzéseitől megáradt folyóra. Eredetileg nyolcan vágtak neki a kalandnak, de Aradon már csak hatan léptek a fedélzetre, mert a „legénység” tagjai közül volt, aki hazaszólított a hivatali kötelesség.
Az eddig közel hatszáz kilométert megtett tutajosok a környezetszennyezés veszélyeire akarják felhívni a figyelmet, és remélik, hogy üzenetük célba ér.
„Úgy indult, hogy mi, a magunk módján próbáljunk meg tenni valamit a szemetelés ellen, mutassuk meg, hogy azok a műanyag flakonok, amiket felelőtlenül eldobálnak, újrahasznosíthatók, kreatív dolgok is készíthetők belőlük. Aztán felkarolta a média is az ötletet, egyre nagyobb sajtóvisszhangot kapott, ezért remélem, hogy eljut az emberekhez, és elgondolkodnak azon, hogy nem kellene a folyót teledobálni mindenféle szennyező dolgokkal, mert most fel sem fogjuk, de később világméretű problémát okozunk ezzel a folyóvizeknek” – mesélt az alapötletről Mircea Adrian, a gyergyószentmiklósi tűzoltóegység főtörzszászlósa.
A vízitúra alkalmával látottak elrettentették az expedíció tagjait. „Borzasztó sok a szemét! Volt olyan folyókanyarulat, hogy legalább ötven négyzetméternyi vízfelület tele volt palackokkal, kidobott gáztűzhelyekkel, hűtőszekrényekkel, televíziókkal, amit csak el lehet képzelni” – szörnyűlködött az altiszt. Mint elmondta, mindent dokumentáltak, és a túra végén készítenek egy albumot a képekből, amit minél szélesebb körben akarnak majd terjeszteni, hogy felhívják a figyelmet a folyó és a part szennyezettségére.
A tutajszerelvény egy fémvázból áll, aminek az alját háromezer pillepalackkal töltötték meg. Két darab, egyenként háromszor négy méteres tutajról van szó, amiket összekötöttek, hogy „rugalmasabb”, irányíthatóbb legyen. Az általában a tűzzel hadakozó kalandvágyóknak ezúttal a másik elemmel, a vízzel kellett olykor megküzdeniük. „Az első száz kilométeren a gyors sodrás jelentette a legfőbb gondot. Volt, hogy nekimentünk a híd lábának, eltörtek az evezők, a kormánylapátok, ezeket improvizálni kellett, s reméljük, most már kitartanak a végéig. Utána pedig a lassú folyás volt a probléma, egy-egy helyen órák hosszat kellett evezni” – számolt be Cirják Csaba tűzoltó, ohzzátéve, hogy legtöbbször a tutajon, vagy a tutaj mellett a parton sátorozva éjszakáznak, de volt, ahol a helyi tűzoltóalakulatok biztosítottak szállást, miként Aradon is, ahová szombat este érkeztek meg. (A megyehatárt egyébként csütörtökön lépték át Zámnál.)
Átlagban négy-ötkilométeres óránkénti sebességgel halad a vízi alkalmatosság, és a túra tagjai remélték, hogy az Arad alatt már nagyobb sodrású folyón vasárnap estére elérik Nagylakot, hétfőn pedig Nagycsanádnál átléphetik a folyón a román–magyar határt. A tervek szerint kedden érnek Szegedre, ahol magyarországi kollégáik várják őket, majd „egy baráti kézszorítás után” gépkocsikkal utaznak haza. A pillepalacktutajt pedig mementóként Szegeden hagyják.
