Kedden tartotta ülését Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), amely a nagyvárosi magyar közösségek helyzetét a szórványban és a diaszpórában tekintette át.
Burián Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt Arad megyei szervezetének elnöke az EMNP képviseletében szólalt fel, és elmondta: be kell látni, hogy a legtöbb jószándékú, a szórványmagyarságot támogató program csak ideig-óráig tudja elodázni a beolvadást. A valódi megoldás a többlépcsős autonómia lenne, amire Székelyföld és a Partium esetében léteznek kidolgozott koncepciók, de a felvidéki Csallóköz is rászorul az autonómiára.
Az EMNP közleménye szerint Burián rámutatott, hogy az autonómia nemcsak a gazdasági felemelkedést tudná biztosítani a régióban élőknek, hanem a magyar nyelv elismerésével, amely regionálisan egyenrangú lehetne a románnal illetve a szlovákkal, megszűnne nyelvünk fokozódó háttérbe szorulása a mindennapi életben, megszűnne az az érzés, hogy másodrendű állampolgárai vagyunk az országnak. A gyűlésen szó esett még az egyházak és a civil szervezetek fontos szerepéről a szórványban élők magyarságtudatának megmaradásában. „Sajnos, amíg alapvető változás nem áll be a Kárpát-medencei szórványmagyarság jogi helyzetében, addig nem lehetünk optimisták a jövőnket illetően" – fogalmazott.
A KMKF-en előadást tartott Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke, Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnöke, Gábrity Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság részéről és Kovács Eszter, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja részéről, akik bemutatták a trianoni utódállamok nagyvárosaiban élő szórványmagyarság és a nyugati diaszpórában élő magyarok helyzetét. Kiderült, hogy leginkább azoknak az elcsatolt nagyvárosoknak csökken a magyar lakossága, ahol már eleve szórványlétben élnek, ahol arányuk nem éri el a város lakosságának a harminc százalékát. Minél kisebb a városban a magyarság aránya, annál erőteljesebb a csökkenés. Bodó Barna azonban a Svájc lakosságának egy százalékát kitevő rétorománok ellenpéldáját hozta fel, akik, bár csak 75 ezren vannak, lélekszámuk nem csökken, nem olvadnak be. Ők rendelkeznek ugyanis olyasmivel amivel egyetlen külhoni magyar közösség sem: autonómiájuk van.
