Szabad György 1924. augusztus 4-én született Aradon.
1945 januárjában a Független Kisgazdapárt tagja lett, de egy év múlva, 1946 tavaszán kilépett a pártból és semmilyen párttevékenységet nem folytatott 1989-ig. Az 1956-os forradalom idején a bölcsészkari, illetve a történész forradalmi bizottság tagjává választották, emiatt később zaklatták a hatóságok. 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, s innen vonult nyugdíjba 1994-ben. 1982-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagja. Szakterülete az újkori magyar történelem, pályája kezdetétől a polgári átalakulás problémakörét kutatta. Több művében foglalkozott Kossuth Lajossal, mint a „nemzeti újjászületés” meghatározó alakjával.
Az 1947 utáni első szabad többpárti parlamenti választásokon 1990-ben Szabad György az MDF budapesti listájáról került be a parlamentbe. 1990. május 2-án Szabad Györgyöt választották meg az Országgyűlés első alelnökévé, és az államfői teendőket ellátó házelnök, Göncz Árpád helyett ideiglenesen a házelnöki teendők ellátásával bízták meg.
Szabad Györgyöt 2000-ben az ország legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. A szakszerű magyar történetírás megújításában való tevőleges részvételéért, a magyarországi újkorkutatás legjobb hagyományait követő munkásságáért, életműve elismeréseként 2006-ban vehette át a Széchenyi-díjat.
