Király Árpád esperes-plébános Balázs-áldást oszt | Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Szent Balázs napja február 3-án van, a balázsolás pedig két (régebben X, ma Y alakban összekötött) gyertyával adott áldás a „torokbetegség és minden más baj” ellen. Balázst a görögök már a 6. században a torokbaj ellen védő szentként tisztelték, s gyertyát ajánlottak fel gyógyulásukért. A 12. században tűntek fel a torokbaj ellen védő (áldó) könyörgések.
A legenda szerint Balázs püspök szerette az állatokat, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták, valamint védték, őrizték. Egy asszony malacát elvitte egy farkas, de a szent imádságára vissza is vitte. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a már börtönben levő püspöknek, aki megígérte, hogy mindenkit megáld, aki hasonlóképpen hozzá folyamodik. Több gyógyítást vitt véghez. Egyszer két égő gyertyát kereszt alakban egy halszálkától fuldokló gyerek álla alá tartotta, és megmentette őt. Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”
Nyugaton is elterjedt tisztelete, majd a 13. században általánossá vált. Akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát áldoztak Szent Balázs tiszteletére. Szent Balázs napján vízszentelés is volt, amely vízzel megszentelték a templom elé hajtott állatokat.
Az ünnepnaphoz fűződik a már alig gyakorolt, a balázsjárásnak nevezett népszokás: jelmezes gyerekek csákóval, süveggel a fejükön járták a falut, diákokat toboroztak és adományokat szedtek, (ami a tanítók, iskolai alkalmazottak jövedelemének kiegészítését szolgálta). Szintén balázsolásként említik azt, mikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik azért, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.
