„Nem úgy tekintünk a Tulipánra, mint egy vállalkozásra” – mondja az aradi magyar könyvesboltot és borozót üzemeltető Schmak házaspár, András és Jutka. Alighanem azért sikerült megmaradnia az 1989 után Erdély-szerte szövődő Tulipán-üzlethálózat „utolsó mohikánjának”, mert az elmúlt közel negyed évszázad alatt az aradiak, a vásárlók sem úgy tekintettek rá, mint egy egyszerű boltra. Az addig hiánycikknek vagy csempészárunak számító magyar könyv szabad forgalmazása valóságos szentéllyé emelte a belvárosi Templom utcai helyiséget, később a magyar értelmiség egyik fórumává, rendezvényhelyszínévé avanzsálódott, hogy aztán találkahely és viszonyítási pont legyen.
Itt nyugodt szívvel lehetett üzenetet vagy csomagot hagyni az ismerős számára, az idegen útbaigazítást kapott, az írott szóra éhező szabadon válogathatott, és a magányos nyugdíjasok is kedvükre lapozgathatták a folyóiratokat, vagy betérhettek, hogy ha csak egy kedves – magyar – szóra vágytak. Amikor Gutenberg galaxisától a virtuális univerzum felé fordultak az emberek, jött a tulajdonos- és profilváltás: a könyvek mellett a polcokon helyet kaptak a minőségi magyar borok, a könyvbemutatókat borkóstolók váltották fel, a törzsközönség bővült és fiatalodott, ma már rendezvény rendezvényt ér a Tulipánban. A tulajdonosokkal, Schmak Andrással és feleségével, Jutkával Pataky Lehel Zsolt beszélgetett az elmúlt egy év tapasztalatáról. Hallgassa meg a Temesvári Rádió számára készült interjút!
[ca_audio url_mp3="http://aradihirek.ro/wp-content/uploads/media/Schmak_Andras_es_Jutka_Tu…" url_ogg="" skin="regular" align="none"]
