A vár külső területén is feltárás folyik | Fotók: Munkácsy Múzeum
A helyszínen Florin Mărginean régész kalauzolásával előbb az igen jelentős középkori felmenő falazatokkal rendelkező négyszögletes, három kör alaprajzú saroktornyokkal ellátott belső várat tekintették meg. A teljes gőzerővel zajló restaurálási munkálatoknak köszönhetően szinte teljes felületben vakolat nélküli falakkal találkoztak. Ennek köszönhetően jól elkülöníthetők voltak a tágabb építési periódusok, hiszen míg a középkorban és kora újkorban elsősorban kővel falaztak, addig a jelentős 19. századi átépítés során leginkább téglát használtak.
Florin Mărginean a vár építéstörténetéről elmondta: az először az Árpád-korban említett jenői vár legkorábbi falazatainak a belső udvaron található 15. századi egykori Losonczi-udvarház részletei, illetve az északkeleti saroktorony tekinthetők. Ezt követte előbb egy 1530–40-es majd egy I. Rákóczi György-kori jelentős kiegészítés, ezek eredményeként pedig kialakult a vár mai négyszögletes térelrendezése. Érdekesség, hogy az 1530–1540-es építkezések során a közelben fekvő Árpád-kori Dénesmonostorából és a jenői ferences rendházból hordták át ide a köveket, így több értékes román kori faragványt tudtak beazonosítani. A vár történetében az utolsó jelentős építési periódust a 19. századi historizáló átalakítás jelentette, valójában ekkor alakult ki a végleges, ma is megtekinthető alaprajzi elrendezés.
A belső vár megtekintését követően Florin Mărginean mint ásatásvezető mutatott be egy építkezési beruházást megelőző feltárást. Ennek keretében az ún. külső vár szélét tudták megkutatni, amely eredményeként nem pusztán a védművet jelentő földsáncot és árkot, hanem az ezt átvágó 17–18. századi két kis méretű, kőalapozású épülethelyet is átvizsgálták. Ezek igen jelentős eredményeknek tekinthetők, mivel korábban a külső várról igen keveset lehetett tudni.
A megtekintett ásatás egy sajátos módszertant igénylő úgynevezett városi feltárás tipikus példája volt. Az igen jelentős modern feltöltési rétegek alatt 1,5–2 méter mélyen épségben fennmaradtak középkori és kora újkori jelenségek. Ez valójában a régészeti kutatás számára az egyik legideálisabb lehetőség arra vonatkozóan, hogy kultúrrétegtani megfigyeléseket végezzen ellentétben a zöldmezős beruházásokkal, amikor a rétegeket a mezőgazdasági tevékenység és maga a humuszolási folyamat jelentősen bolygatja.
