Az ünnep 2013-tól újra kötelező egyházi ünnep, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hívek számára kötelező a szentmisén való részvétel. Az ezt követő halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezés napjává. A protestánsok vasárnapi istentiszteleteiken szintén halottaikért imádkoznak.
Az ünnephez kapcsolódó általános szokás a sírok feldíszítése és a halottakért való gyertyagyújtás. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. Egyes vidékeken szokás volt e napon harangoztatni a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek sírjaikból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.
Más népi hiedelem szerint a gyertyagyújtás célja, hogy a „véletlenül kiszabadult lelkecskék” a gyertyafénynél újra visszataláljanak sírjaikba és ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Megszépíteni pedig azért kell ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükön.
