Advent (ádvent) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt, december 25-ét megelőző negyedik vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól – karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart.
Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé. Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
A karácsonyig tartó négy hét alatt az egyház tiltja az esküvők, zajos mulatságok szervezését, a hívek böjtölve, testben és lélekben megtisztulva készülnek a Megváltó születésének ünnepére. „Advent első vasárnapja egyben az új egyházi év kezdete. Templomainkban a szentmise keretében meggyújtják a koszorúba tűzött első gyertyát, amit az elkövetkező három vasárnapon egy-egy újabb követ, hét közben pedig hajnali misén, rorátén vesznek részt a hívek” – olvasható a Temesvári Római Katolikus megyéspüspökség közleményében. A rorátét sokfelé angyalok miséjének vagy aranyos misének nevezik. A roráték éberségre intenek, és az Úr eljövetelére való lelki felkészülés szimbólumai.
