Búcsúzni sosem öröm. A búcsú mindig szomorú, különösen az ha rokontól, baráttól kell búcsúznunk. S a búcsú fájdalmas is, ha örökre búcsúzunk olyasvalakitől, aki hozzánk közel állt, a szívünknek kedves, része volt életünknek.
Kocsik József, Jóska „elment”. Sokunknak barátja, még többünknek évtizedeken keresztül harcostársa volt. Személye, neve, munkája a kezdetektől a mai napig összefonódott az RMDSZ aradi történetével. Már 1989 decemberében ott bábáskodott az Arad megyei szervezet születésénél és aktív tagja, vezetője maradt az RMDSZ-nek, a megyei szervezet Állandó Tanácsának tagja haláláig, hosszú ideig Mosóczy-telep kerületi szervezetének elnöke. Ha kellett, házról házra járt, gyűjtötte a magyar gyermekeket, hogy ne szűnjön meg a kerületben a magyar iskola, óvoda. Ha a szükség úgy hozta, akkor pedig zokszó nélkül vállalta a kétnapos vonatozást, mert a parlamenti választásokkor Alexandrián iktattatnunk kellett az RMDSZ jelöltlistáit.
Elnöke volt az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének, országos alelnöke a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének. Vezető volt, de egyúttal napszámos, kétkezi munkás is, nem egy alkalommal pedig – ha nagyon kellett – mecénása az Arad megyei magyar gazdamozgalomnak. Szakmai berkekben olyan ismertségre, elismertségre tett szert, olyan kapcsolati hálózatot épített ki céltudatosan itthon és az anyaországban is, amilyennel Erdélyben csak nagyon kevesen büszkélkedhetnek. Szüntelenül járta a magyarlakta falvakat. Szervezett, buzdított, tanított, s az idők folyamán szállóigévé vált az a mondata: „Csak azt akarom mondani: hatalmas lehetőségek vannak!”.
Kocsik József magyar ember volt. Önérzetes, öntudatos, példamutató, egyenes derekú magyar ember.
Isten veled, Jóska!
Az RMDSZ Arad Megyei szervezete nevében,
Faragó Péter elnök
