Amint azt már sokan tudják, ez az esemény a magyarság és egyben egész Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvénye, amelyre kétévenként kerül sor Bugacon. Több mint száz Kárpát-medencei magyar hagyományőrző és civil szervezet részvételével valósul meg. A rendezvény célja a magyarság egymással és a rokon őstörténetű keleti népekkel való összefogásának erősítése, a sztyeppei lovas nomád kultúra és a keleti eredet hagyományainak ápolása.
Arad megyéből ezúttal Nagyzeréndről, Simonyifalváról, Ágyáról, Kisjenőről, Újszentannáról, Aradról és Pécskáról jöttek el velünk a hagyományaink és rokonaink iránt érdeklődő magyarok, fiatalok és idősebbek egyaránt. Aki eljött, életreszóló élményekkel gazdagabban térhetett haza. A Bugac meletti pusztán rendezett találkozó számunkra eleve jól kezdődött: a kefejezetten kellemes időben, a rengeteg bejutni szándékozó magyarországi és külföldi érdeklődő közt a bugaci szervezők felismerték a román rendszámot a buszunkon, és mint erdélyi magyarokat megkülönböztetett figyelemmel és jóakarattal segítettek a helyszín közelébe jutni és parkolni. Nélkülük ez legalább egy órányi időveszteség lett volna.
A helyszínen több tucat jurta és sátor állt, a környékükön pedig több ezer ember sétált, ismerkedett és láthatóan jól érezte magát. Erről a szervezők is gondoskodtak, a háromnapos program reggeltől estig nyújtott látványos lovasbemutatókat, illetve népzenei- és néptáncbemutatókat, amelyeket a bennünket tesvérnek tartó népek énekeseitől és táncosaitól láthattunk-hallhattunk. Egyszerre volt érdekes és megható a tömegben felfedezni a festői népviseletben sétáló rokonainkat, hallgatni európai fülnek egzotikusan hangzó beszédüket. Kazah, üzbég, türkmén, dagesztáni, csuvas, burját, bolgár, tuva, baskír, tatár, mongol, török, karakalpak, balkár és kirgíz vendégek jöttek el Bugacra, hogy találkozzanak a messzi nyugatra szakadt rokanaikkal: velünk.
A rendezvény egyik legérdekesebb pontja Attila sátra volt: egy hatalmas, fekete, több mint 20 méter átmérőjű jurta, amelyben a hun korszak elevenedett meg régészeti leletrekonstrukciók, antropológiai arcrekonstrukciók és festmények segítségével. Aki volt olyan türelmes és két órán át kitartóan végigállta a sátor előtt folyamatosan kígyózó sort, bejutva, rendkívül érdekes régészeti leleteket láthatott. Többek között kiállítottak olyan Arad-Gájban és Gyulán talált hun koponyákat, amelyeket a maja kulturához hasonlóan mesterségesen torzítottak a hunok csúcsos formára.
Miután megnéztük a velünk rokontudatú népek látványos bevonulását, lovas harci- és íjászbemutatókat, egzotikus közép-ázsiai táncokat, és meghallgattuk a sok szép dalt és éneket, mindenki vásárolhatott magánakat valami jellegzetes emléket az árusoktól: volt, aki csak néhány könyvet vett, de lehetett kürtöt, fokost, íjat és nyílvesszőket, vagy szép prémes kucsmákat is vásárolni.
Mint mindig, most is eldöntöttük, hogy mihamarabb újabb programot fogunk szervezni az érdeklődőknek.
Burián Sándor megyei EMNP-elnök beszámolója
