Az egykori alföldi paraszti lét hétköznapjait bemutató népi gyűjtemény létrehozói, Tóth Piroska és Suttyák András 17 esztendő házigazdai tapasztalatával mutatták be és szerettették meg a gyerekekkel azokat a foglalatosságokat, amelyek nem is olyan rég – talán még szüleik kisiskolás korában is – a mindennapok részét jelentették.
A magyar határ menti Tornyán működő tájházban (amelynek háttérintézménye, a Pro-Pir-Kult Egyesület idén ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját) megtalálható mindaz, ami hajdanán a háztáji gazdálkodás munkaeszköze volt. Régen a falusi ember szinte mindent maga állított elő, úgyhogy a köztiszteletnek örvendő, országhatáron túl is hírnévnek örvendő Piroska néni–Bandi bácsi páros „múzeumában” fellelhető szerszámok és gépek egyedi darabok. Értéküket növeli, hogy egytől egyig működőképesek, így a gyerekek kipróbálhatták a szövőgépet és a rokkát, a kendertilolót vagy a fatüzelésű disznóperzselőt. Október lévén az őszi betakarítási munkálatokba, például a kukoricamorzsolásba is belekóstolhattak a vendégek, a szemeket pedig a tájház két négylábú lakójával, a bárányokkal etethették fel.
Az egyik fő programpont volt a kenyértészta közös dagasztása és kelesztése, majd nyújtása, végül a nádszárral hevített kemencében a hagyományos kenyérlángos megsütése – no meg elfogyasztása. Legalább oly lelkesedéssel vágtak bele a gyerekek a szilvaszedésbe majd a szőlő szüretelésébe. A házigazdáktól megtanulhatták a szilvalekvárfőzés fortélyait, s még ajándékba is kaptak egy-egy üveg szilvaízt.
A szívélyes vendégfogadás és a feledhetetlen élmények örökké emlékezetessé tették a gyerekek számára az ottlétet.
A kirándulást a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által. A Hagyományőrző kirándulások szórványban élő iskolások számára című pályázat keretében a gyerekek szeptemberben a Maros-ártér Tájvédelmi Körzet látógatóközpontját keresték fel, október 6., a nemzeti gyásznap előtt két nappal pedig a világosi fegyverletételi tárgyalások helyszínére kirándultak. Ezzel a csoport megismerte szűkebb és tágabb környezetének természeti örökségét, növény- és vadvilágát, a magyar történelmi emlékhelyek egy részét, valamint a népszokásokkal, népi mesterségekkel, a háztáji gazdálkodás alapismereteivel gazdagodott.
