Egy igaz civil kezdeményezés: a Damjanich–Lahner-emlékmű megtisztítása

Három órába, 36 kilométeren elhasznált üzemanyagba és némi tisztítószerbe került a pécskai Nagy Istvánnak a Damjanich–Lahner emlékmű megtisztítása a mácsai Csernovics-kastély arborétumában.

A nyugdíjas fizikatanár, korábbi RMDSZ-es pécskai alpolgármester, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke a magyar történelmi emlékjelek iránt érzett felelősségtudatból ragadott vödröt, rongyot és súrolószert, hogy megtisztítsa a két aradi vértanú első nyughelyét jelölő obeliszket a kastélykertben.

Az épület és a park ma már az aradi Vasile Goldiș Nyugati Egyetem (a magánegyetem) tulajdona, és a román intézmény vezetőségét kevéssé foglalkoztatja a magyar emlékmű sorsa – ami érthető, arra viszont már nincs magyarázat, hogy a környékbeli települések magyarsága, a különböző civil és hivatásos érdekvédelmi szervezetek tagjai miért voltak közömbösek Damjanich János és Lahner György honvédtábornokok sírkövének a sorsa iránt.

Az emlékmű „átváltozásáról” a közösségi oldalán osztott meg képeket Nagy István, de nem a kérkedés szándékával, hanem abban bízva, hogy másokban is felcsillan a tettvágy hasonlókat cselekedni a környezetükben.

Damjanich Jánost és Lahner Györgyöt 1849. október 6-án Aradon végeztett ki Haynau osztrák táborszernagy a magyar forradalomban és szabadságharcban játszott szerepük miatt, másik 11 sorstársukkal. A legenda szerint gróf Csernovics Péter kormánybiztos, Damjanich sógora hozatta a mácsai kastélyba a holttesteket, hogy megadja a végtisztességet nekik. Az anekdota úgy tartja, hogy egy emberét küldte, hogy fizesse le a hóhért, és hozza el Damjanics tetemét, de az illető nem tudta megkülönböztetni Damjanichot Lahnertől, ezért mindkettőt elvitte Mácsára, ahol elhantolták őket.

A két honvédtiszt 1974-ig nyugodott Mácsán, akkor földi maradványaikat az aradi vesztőhelyen álló obeliszk talapzatában helyezték örök nyugalomra, a kivégzés 125. évfordulóján, másik kilenc vértanú csontjaival együtt (Dessewffy Arisztidet a Felvidéken, Kiss Ernőt a Délvidéken hantolták el már a kivégzés után).

A mácsai emlékművet a korábbi évtizedekben megrongálták, le is döntötték, néhány éve azonban nem háborgatták – olyannyira nem, hogy a mohától és egyéb lerakódásoktól a felirat is szinte olvashatatlan volt rajta mostanáig.

A rovatból ajánljuk:

Megemlékezés „a magyar Golgotán” – október 6. Aradon [AUDIO]
177 éve végezték ki a honvédsereg 13 főtisztjét.
Portrék a várbörtönből: eddig még nem látott képek az Ereklyemúzeum gyűjteményéből [AUDIO]
Rákóczy Parchetich Hugó, Aradon raboskodó nemzetőr készítette a rajzokat fogolytársairól 1849-ben.
Arad nem csak a gyász helye [AUDIO]
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszéde a vértanúk kivégzésének 177. évfordulóján.
Aradon más az emlékezés súlya [AUDIO]
Faragó Péter október 6-i beszéde a forradalom leverésének 177. évfordulóján.
Az első október 6.
Móra Ferenc írása alapján nem mindig volt magától értetődő az országos gyásznap.
35 éve alakult a Vox Juventutis: emléktalálkozót tartottak az egykori tagok [AUDIO]
Horváth Tünde alapító-karvezetőről is megemlékeztek.