A múlt csütörtökön megtartották a Kultúrpalota hangversenytermében felszerelt orgona hivatalos avatókoncertjét – adta hírül az aradi polgármesteri hivatal sajtóközleménye.
Mint annyi mindenben – a történetírásban, az emlékezetpolitikában, a kulturális örökség köztudatban tartásában – ez esetben is élesen elkülönül a román és a magyar narratíva, a látszat és a valóság.
Mint köztudomású, december 8-án a Kölcsey Egyesület hagyományos adventi kórustalálkozója keretében szólalt meg először közönség előtt „a hangszerek királynője”, Miklós Noémi kolozsvári orgonaművészé volt a megtiszteltetés, hogy hangversenyen elsőként csalogassa elő a hangokat belőle.
Az is közismert, hogy Bognár Levente aradi alpolgármesternek legalább hároméves kitartó munkája, valamint elkötelezettsége, diplomáciai készsége, és még ki tudja, mi mindent elviselő tűrőképessége kellett ahhoz, hogy a magyar értelmiség, a kultúraszeretők álma, és nem utolsó sorban a nagy elődök több mint százéves terve való válhasson, és a városvezetés magáévá tegye az ős-Kölcsey Egyesület tervét: az orgona építését a Kultúrpalotában. Ugyanis már 1913-ban, az épület átadásán eldöntötték, hogy orgonát is kap a hangversenyterem, orgonaalapot is létrehoztak, a pénzt azonban elvitte a világháború, a terveket a határmódosítás húzta át.
A megvalósításra a Kultúrpalota tavaly befejeződött felújításra kerülhetett sor, a Kölcsey egyesület és a magyar alpolgármester felismerte a helyzete, hogy most kellett ütni a vasat, amíg meleg... Sok hercehurca után meglett az új hangszer – Erdély-szerte ritkaság, hogy ilyesmit építsenek, ismerte el a művésznő is a december 8-i koncert után –, Arad és Pécs testvérvárosi kapcsolatának köszönhetően pécsi orgonakészítők építették meg a 15 ezer alkatrészből álló, 13 tonnásnál is nagyobb orgonát (az adatok a városházi közleményből származnak).
Igazi mestermunka született, ami megérdemelt még egy ünnepi avatót, ezúttal a polgármesteri hivatal és az általa fenntartott filharmónia szervezésében, amire meghívták Miklós Noémi orgonaművészt, Budavári Attilát, az orgonakészítő manufaktúra vezetőjét és a pécsi küldöttséget, s persze Bognár Levente alpolgármester is ott volt. Így van ez jól, büszkélkedni kell az építészeti remeknek számító Kultúrpalotával és az orgonával.
A városházi tájékoztatóban azonban szemet szúr, hogy a másik alpolgármester, Ionel Bulbuc szerepét emelik ki mint az orgonaépítés ügyéért három éven keresztül tűzön-vízen át harcoló bürokrata érdemeit, holott ő csak idén nyár óta alpolgármester, addig csak képviselő-testületi tag volt, színészi hivatásából adódóan a kulturális bizottság tagja, s valószínű, ekként támogatta is az orgonaépítést.
Nem vitatja el senki a jóindulatát, inkább a közlemény megfogalmazója tapos bele akarva akaratlanul a magyarság önérzetébe, elhallgatva Bognár Levente hozzájárulását, no meg azt, hogy miként annak idején a Kultúrpalota és az orgona építését is a Kölcsey Egyesület kezdeményezte.
Marad a vigasz, hogy az avatásban első voltunk. Mint annyi minden másban Aradon – és nem csak itt.
P. L. Zs.
